Képregény találkozót tartottak Bácsfeketehegyen
Fekete-fehér, színes, külföldi, magyarországi és vajdasági képregények között válogathattak a látogatók. A vásárlás mellett lehetőség volt beszélgetni is alkotókkal, ismerkedni a régebbi és új kiadásokkal, valamint akár ötleteket meríteni egy saját képregényhez is.
Szoboszlai Enikő Kitty, Bácskossuthfalva: „- Nagyon szeretem a képregényeket, és valamilyen formában én is igyekszem velük foglalkozni.
- Milyen képregényeket szeretsz?
- Mindenfélét, ilyenkor általában szeretem felhozni a szuperhősös képregényeket, bár azért szerintem illik megemlíteni a többit is, mert főleg Magyarországon egyre több a kreatívan megírt képregény is.”
Számos szakmai előadást is hallhattak a képregényrajongók, a műfaj történetétől kezdve az alkotók jelenlegi helyzetéig.
Kertész Sándor több éve foglalkozik képregénykutatással, több könyve is megjelent a témában. Elmondta, kevesen tudják, hogy nem is olyan régen még Vajdaság volt a magyarországi képregényvilág kiindulópontja.
Kertész Sándor, a magyar képregény történetének kutatója, Nyíregyháza: „Sokáig ez a Vajdaság nekünk példakép volt, és a 70-es években a Forum kiadó segítségével itt jelentek meg magyar nyelven olyan képregények, amin keresztül mi Magyarországról csodálkoztunk rá a világra. Tehát ez egy ilyen etalon volt az Asterix, a Lucky Luke, a Valiant herceg, aztán a Buksi című újság, tehát ezek mind-mind - mondjam azt, hogy - nekünk mutattak példát ilyen formában. Ebből indulhatott el Magyarországon valamilyen szinten a képregényeknek a forgalmazása és kiadása.”
A találkozó megálmodói Patyerek Csaba és Linka Szabolcs, maguk is vajdasági képregényírók. A 2080 címet viselő minisorozatuk negyedik része a napokban jelenik meg. A találkozó hiánypótlónak számít, céljuk, hogy népszerűsítsék az alkotást és a képregényolvasást egyaránt.
Patyerek Csaba, elnök, Vajdasági Magyar Képregény Társaság: „Egy összetett műfajról beszélünk, mert a szövegbuborékokat le kell követni, érdekes képek vannak benne és csak szól valamiről, tehát egy története van neki. Nem gondolnám, hogy rossz helyzetben van, de azt hiszem, hogy még hosszú az út afelé, hogy egy igazán népszerű műfajjá váljon, otthon, nálunk.”
A tavalyi találkozót a Dombos Fest keretében tartották meg, idén azonban már önálló programként sikerült megvalósítani. A visszajelzések pozitívak voltak, így a szervezők bíznak benne, hogy a találkozónak nagy hagyománya lesz.