Nem könnyű elbírni a szamárral, főleg amikor csökönyös!

Ezt a királyhalmi szamárverseny több résztvevője is megtapasztalta vasárnap. Kemény erőfeszítésükbe került, hogy rábírják a szamarakat a futamok teljesítésére. A hároméves Szikrát azonban más csacsiból faragták, szamaragolásban és fogathajtásban is a legjobbnak bizonyult, a közönségnek felejthetetlen élményt biztosítva.

Vajda Balázs, a szamaragolás versenyszám győztese: „Próbáltuk minél jobban megnyugtatni a szamarat és kellett egy kis szerencse is hozzá. Meg hát mi minden nap látjuk egymást és így próbáltunk.”

Vajda Máté, a fogathajtás versenyszám győztese: „Hetente ötször készülünk. Van Oromon egy lóversenypálya, ott szoktam tréningeztetni. A starttól kezdve a célig gyakorolunk vele.”

A versenyszámnál szőrén ülik meg a szamarat a hajtók és két kört tesznek meg. A fogathajtás versenyszámnál értelem szerűen kocsikat húznak magukkal a szamarak. Szintén két kört kell megtenniük, hogy teljesítsék a versenyt. Előfutamokon dől el, hogy ki jut végül a döntőkbe. A királyhalmi szamárversenyekre nem csak Királyhalomról és a környékbeli településekről érkeznek látogatók.

Bognár Pásztor Hajnalka, mezőgazdasági ügyekkel megbízott tag, Szabadka VT: „Úgy gondoljuk ez egy mód arra, hogy összefogjuk a nemzetünket, akik még itt maradtak Vajdaságban. Azt tapasztalom, hogy bármelyik rendezvényről van szó, nagyon szépen megszervezik a szervezők és sokan jelen vannak.”

41 évvel ezelőtt a falu lakosai az őszi szüretet megelőzően szerettek volna szórakozni egyet. Mivel a településen akkoriban nagyon sok szamár volt, azt találták ki, hogy versenyeztetik a szamarakat. Így indult el a királyhalmi szamárverseny története, ami hamarosan fesztivál jellegű lett és ma már az egész Vajdaság területéről, valamint Magyarországról is látogatják. Azt pedig, hogy régen hogyan került sok szamár Királyhalomra, legendák övezik.

Katona Róbert, tanácselnök, Királyhalom HK: „Igazából városi legenda. Azt, hogy igaz-e vagy nem igaz, már nem fogjuk soha megtudni. De a faluban azt mesélik, hogy valamikor a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején vagonokban, vasúton szállították a szamarakat és állítólag nem sikerült eladni őket. A vevő nem vette át ezeket a szamarakat. Visszafelé jövet a vonat minden vasútállomáson megállt és lehetőség volt aprópénzért szamarakat venni. Ezt a falubeliek így is csinálták, mindenki bevásárolt szamarakból, illetve így lett nagyon sok szamár Királyhalmon.”

A gyerekek kerékpárversenyen is megmérettethették magukat. Éhesen és szomjasan sem maradt senki, bográcsban főtt ételekkel várták a látogatókat.