A Svédországból érkező darvak a leghangosabbak, a finnek a legcsendesebbek

A szikes tóban állva naponta 12-15 ezer madár éjszakázik. A daruvonulás az egyik legszebb természeti jelenség.

Európában egyébként a Hortobágyon van a legnagyobb pihenőhelyük, ahol idén több mint 150 ezer egyed tartózkodik.

Délután három óra van, a Sóskopó környékén még békésen szedegetnek a darvak a szántáson, a tarlón és a vetésben.

Gergely József, zentai ornitológus-újságíró: „Itt ők a kukoricatarlón szedegetnek, tehát az elhullott kukoricaszemekből táplálkoznak. Nincsenek fagyok, ilyenkor még a pókok, apróbb rovarok szintén mozognak. Az őszi napsütés előcsalogatja a rovarokat is, tehát azokat is szívesen fogyasztják a fehérjeszükségletük miatt. Másrészt pedig a kelő búza zöld legelőt biztosít a számukra, bár a gazdák nem nagyon szeretik, ha több ezres darucsapat meglepi a búzatáblájukat. Viszont igazából nem tudnak igazán kárt tenni a búzában, mert a búza most kel, nem bokrosodott.”

Egész nap táplálkoznak. Általában háborítatlan területeket keresnek, filmezni, fotózni is alig lehet őket, mert minden apró nesztől megijednek és elmenekülnek.

Bitó Ottó, a törökbecsei Sóskopó Természetvédelmi Rezervátum természetvédelmi őre: „Fönt északról vonulnak le a madarak. A hidegtől vonulnak le erre, délre. A Sóskopó az egyik szívesen látogatott helyük, ahol ők egy kicsit feltáplálják magukat és egy 3-4 hétig fognak tartózkodni itt a Sóskopó környékén. Az éjszakákat a Sóskopón, bent a tavon szokták eltölteni, hogy felerősítsék a testsúlyállapotukat, kondíció-állapotukat, hogy tovább tudjanak vonulni majd december végén, amikor majd megszorítják őket azok a keményebb fagyok.”

Délután négy óra felé a szikes tó felett egyre több darucsapat jelenik meg. Egy ideig köröznek a levegőben, majd megpihennek. Hozzávetőleg 12 ezren lehetnek.

A vízben egymás mellett ácsorognak. Ahol nincs víz, oda nem is mennek.

Gergely József elmondta: „Majdnem a teljes sötétséget bevárva vonulnak be a vízre, tehát ha itt van elegendő vízmélység, az a 10-15 centiméteres vízmélység, akkor a ragadozó állatok - elszaporodott ugye a sakál, sok a róka -, ezek a ragadozók, ezek a négylábú ragadozók nem tudják őket észrevétlenül megközelíteni és a víz egyfajta biztonságérzetet jelent számukra, és itt vészelik át az éjszakát.”

Az utóbbi években egyre több darumadár telel át a Sóskopón - mondta az ornitológus.

„Ha nincs hó, vagy ha a jég nem takarja el a táplálékforrást, akkor a könnyebb utat, a könnyebb módszert választják, nem mennek le a Földközi-tengerig, Észak Afrikába, nem mennek el Afrikáig, hanem itt kitelelnek nálunk.”

A vadőr szerint, ha útnak indulnak, a V alakba szerveződött madarakat a legidősebb vezeti. A fiatalok a sor végén kapnak helyet. Hatalmas krúgatással kelnek útra. A Svédországból érkezők a leghangosabbak, a Finnországban születettek pedig a legcsendesebbek. A csapatok származási helyük szerint alakulnak ki. Mivel gyenge repülők, három óránál tovább nem maradnak a levegőben. A következő pihenőhelyük déli irányban Koszovóban van.