Szent Márton napja, az újbor ünnepe
Aki korán kel, aranyat lel - tartja a mondás. Aki azonban szombat reggel ébredt korán és kisietett a szabadkai piacra, arany helyett libát lelhetett. A korábbi évekhez képest az idei Márton-napon sokkal nagyobb volt a kereslet a libahús iránt, a vásárlók néhány perc alatt kifosztották a standokat.
Juhász Rózsa: „Nem lett elég a liba, egyik piacon sem, akármerre keresték. Nem gondoltuk, hogy ennyire nagy a liba, korábban is ment, de nem ennyire. Most úgy látszik, hogy mindenki a hagyományt keresi.”
Drobina Mária: „Fél 8 körül értünk ide, de mindjárt el is fogyott. 500 dinár volt kilója.”
Márton napja a karácsony előtti böjti időszak előtti utolsó ünnepnap. A hagyomány szerint ezen a napon sokat kell enni, hogy az előttünk álló évben ne éhezzünk. A legtöbb házban párolt lila káposztás sült liba kerül az asztalra. De hogy mi köze is van a libának a Márton-naphoz? A legenda szerint Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták gágogásukkal. Emellett ez a nap időjóslásnak is megfelelő.
Silling Léda, néprajzkutató: „Ha Márton-napkor ilyen szép idő van, hogy nem sárban, hanem földön járunk, nem havon, akkor a telünk is enyhe lesz. Úgyhogy együnk libát, hogy ne éhezzünk az előttünk álló évben, és reméljük az enyhe telet.”
Márton-nap estéjén Márton poharával, vagyis az újborral szokás koccintani.
