Advent első vasárnapja van
Asztalra kerül a várakozást jelképező adventi koszorú. A ráhelyezett négy gyertya közül minden vasárnap eggyel többet gyújtunk meg. A szokás a 19. században jött divatba, de gyökerei még a pogány korba nyúlnak vissza. Az első, kocsikerék nagyságú adventi koszorún még 24 gyertya állt, és minden hétköznap egy fehéret, minden vasárnap egy pirosat gyújtottak meg. A vízkereszt utáni első vasárnapig tartó időszak a keresztény kultúrkörben a karácsonyra való előkészület ideje.
A liturgiában az advent színe a lila, kivéve advent harmadik vasárnapját, amikor rózsaszín gyertyát gyújtanak. A szó a latin adventus Domini, az Úr eljövetele kifejezésből származik, kettős értelemben: Jézus Krisztus megszületése Betlehemben és második eljövetele az idők végezetével. A négy vasárnap további jelentéssel is bővült: az Úr négy eljövetelét szimbolizálja. Először a megtestesülésben, másodszor a kegyelemben, harmadszor a halálunkban, negyedszer az ítéletkor, amelyre készülnünk kell. Régen advent kezdetét éjféli harangzúgás jelezte, szigorú böjti időszak volt, és az emberek hajnali misére jártak.
A keresztények böjttel, bűnbánattal és jó cselekedetekkel is készülnek a kis Jézus születésének ünnepére. A szabadkai Munkás Jézus templomban vasárnap misével kezdték a hívek a várakozás időszakát. A plébániatemplom három harangjának hangjára érkeztek a hívek a vasárnapi misére. Szakály József plébános elmondta, hogy az Úr eljövetelének időszaka ez. Az ünnepvárás alkalmából arra buzdít, hogy ne csak a templomban nézzük meg az adventi koszorút, hanem otthon közösen gyújtsuk meg az első gyertyát, majd minden vasárnap a következőt egy-egy imádság vagy szép ének kíséretében. „Az adventi koszorú nagyon sokáig nem volt jelen a templomokban. Ez egy egészen újkori fejlemény. Tulajdonképpen magát a várakozást jelképezi és azt segíti. Az ember mindig szeret készen lenni, szeret elkészülni, főleg, ha valami fontos eseményre készül és ebben a fajta várakozásban, tehát inkább az ez évi karácsony várásában segít minket az adventi koszorú.”
Még a IV. században VII. Gergely pápa határozta meg az adventi vasárnapok számát négyben, és 1570-ben V. Piusz pápa tette kötelezővé az adventi időszakot a katolikus egyházban. Advent első vasárnapja, a keresztény egyházi év első napja, mindig november 27. és december 3. közé esik. Víg Júlia: „Az advent azt jelenti, hogy elcsendesülés. Négy hétig. Nem csak rohangálunk az ajándékokkal, hanem a lelkünket is megpihentetjük. Amikor jön az ünnep és mindannyian ott leszünk, az a legszebb.”
A téli napfordulóig egyre rövidebbek a nappalok, egyre több a bennünket körbevevő sötétség, ezért az adventi koszorún ilyenkor hétről-hétre több gyertyát gyújtunk, hogy karácsonyra legyen világosság ott, ahol Jézust várják. Kollár Gizella: „Mi minden évben örömmel készülünk az adventre. Ez nekünk nagy ünnep. Katolikus vagyok és a karácsony hete számomra egy olyan szép ünnep, hogy alig várjuk, hogy eljöjjön a karácsony.”
Karácsonykor a világ minden táján az emberek egymás felé fordulnak, megkülönböztetett figyelemmel bánnak családtagjaikkal, ismerőseikkel, és lelekben készülnek az új évre. Szabó Károly: „A karácsonyra való előkészület mindig szép szokott lenni a családban. Ilyenkor már kezdjük készíteni az adventi koszorút, sütjük a különböző kalácsokat és természetesen nem marad el mindaz, ami szükséges ahhoz, hogy a karácsonyt várjuk, a családi imák.”
A gyertyákat vasárnaponként vagy előző este gyújtjuk meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.
