Akarja is meg nem is az Európai Unió a migránsokat

Azt pedig, hogy mi történik az erdő mélyén, a migránsokon kívül valószínűleg senki sem tudja. De mit lát mindebből Európa? Vajon csak a Vajdaság északi részén élők szenvednek ennyire a migránsok és az embercsempészek miatt, vagy máshol is érzik a probléma súlyát?

194.269 – az Európai Unió hivatalos adatai szerint eddig ennyi illegális bevándorló érkezett idén az EU területére. Hogy nem hivatalosan mennyien szivárogtak be, nem tudni. A migránsok három fő útvonalat használnak: a nyugatit, a középsőt és a keletit.

A nyugati útvonal Afrika partjaitól, elsősorban Marokkótól indul, és a spanyol szárazföld vagy a Kanári-szigetek felé tart, igen veszélyes. A 2018-as csúcsot követően fokozatosan csökkent a terheltsége, elsősorban a marokkói hatóságok sokkal szigorúbb vízi és szárazföldi határőrizeti intézkedéseinek köszönhetően.

A középső útvonal már jóval népszerűbb. A migránsok hosszú és veszélyes utakra vállalkoznak azért, hogy a Földközi-tengeren átkelve eljussanak Észak-Afrikából és Törökországból Olaszországba. Az útvonal legismertebb állomása Lampedusa. A sziget az Európai Unió egyik legdélebbi pontja, alig több mint 140 kilométerre fekszik Tunézia partjaitól, így folyamatosan nagy rajta a migrációs nyomás. A helyiek több mint 20 éve szenvednek a problémától, idén szeptemberben azonban tarthatatlanná vált a helyzet. Lampedusára ugyanis mindössze egy hét alatt több mint 10 ezer migráns érkezett. Ez a szám jóval meghaladja a hely befogadóközpontjának kereteit, sőt, a sziget lakosságának létszámát is felülmúlja, vagyis gyakorlatilag többségbe kerültek a migránsok a helyiekkel szemben. A feszültség pedig értelemszerűen hatalmasra nőtt – harc folyt minden négyzetméterért, minden falat élelemért.

A harmadik útvonal a nyugat-balkáni, amely Szerbiát is érinti. Az Európai Unióba érkezők 2015-ös rekordszámát követően néhány éven át folyamatosan csökkent az ezen útvonalat választó migránsok száma, elsősorban a magyar kormány által emelt határkerítésnek köszönhetően, amely fizikai útját állta a migránsok áradatának. A szám azonban 2019 óta ismét növekszik, ennek oka pedig az, hogy egyre szervezettebbé vált az embercsempész hálózat. A migránsok alkotta bűnözői csoportok fegyvert viselnek és lőnek is. Erőszakkal mennek neki a határkerítésnek, és ha kell, rátámadnak a határvadászokra. Az észak-vajdasági területeket pedig gyakorlatilag sajátjukként kezelik, kiszorítva a helyieket az erdőkből, tanyákról, és félelembe tartva őket a lakott területeken is.

A Frontex, vagyis az EU határ- és partvédelmi ügynökségének szeptemberre vonatkozó adatai szerint, csak ebben az egy hónapban 18.832 illegális bevándorló próbált bejutni az Európai Unió területére ezen az útvonalon, ez pedig azt jelenti, hogy a nyugat-balkáni útvonal volt a legterheltebb mind közül. Az uniós ügynökség jelentése szerint az év első kilenc hónapjában a nyugat-balkáni országokon keresztül haladó migrációs útvonalon mintegy 81.830 illegális határátlépési kísérletet vettek nyilvántartásba.

Az útvonalak ismeretében jól látható: az Európát érintő migráció terhe csak néhány országon összpontosul: elsősorban Olaszországon, Magyarországon és a tagjelölti státuszban veszteglő nyugat-balkáni államokon. Ezeknek az országoknak a feladata az ellenőrizetlen embertömeg befogadása, szállásolása, ellátása, és nem utolsó sorban az ellenőrzése. A gyakran iratok nélkül érkező migránsokról ugyanis nem egyszerű megállapítani, honnan jöttek és milyen szándékkal. A migránsok azonban nem ezekben az országokban akarnak letelepedni, és az érintett európai államok sem szeretnék befogadni őket. Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat adatai szerint például idén júliusban, amikorra az eddig feldolgozott legfrissebb adatok vonatkoznak, egyetlen migráns sem adott át kérelmet nemzetközi védelemre Magyarországon.

De vizsgáljuk meg részletesebben ezeket a számokat: csak júliusban 80 és félezer migráns kért nemzetközi védelmet az Európai Unió területén. Ez 20 százalékkal több mint az előző év azonos hónapjában. A legtöbben Szíriából érkeztek, majd Afganisztán és Törökország következik. Az összes kérelem 59 százaléka három uniós országban futott be: Németországban, Spanyolországban és Franciaországban.

Hogy a tömegek kordában tartása kezd kicsúszni a döntéshozók kezéből, már uniós körökben is egyre elfogadottabb megállapítás. Október elején a spanyolországi Granadában tartottak csúcstalálkozót az Európai Unió állam-, illetve kormányfői. A tárgyalások egyik témája a migránsválság volt, amely elsősorban a lampedusai események hatására került fókuszba.

Ursula von der Leyen, elnök, Európai Bizottság: „Itt fontos megnéznünk a strukturális fejlődést és az átfogó együttműködést a tranzit- és a kibocsátóországokkal. Fontos, hogy befektessünk ezekbe az országokba. Legális migrációs útvonalakat és humanitárius korridorokat kell létrehozni. Jobb, ha legális migrációs útvonalak és humanitárius korridorok vannak. Szigorúbbnak kell lennünk, és vissza kell küldenünk azokat, akik nem jogosultak menekültstátuszra. Egy dolognak világosnak kell lennie: vannak nemzetközi kötelezettségeink, amelyeket teljesítenünk kell, ezt eddig is megtettük, ezután is megfogjuk, de mi, európaiak akarjuk eldönteni, ki léphet be az Unióba és milyen feltételek mellett, nem pedig az embercsempész bandák.”

Az Európába érkező migránstömegek nyomán nőtt a bűnözés, romlott a közbiztonság az uniós nagyvárosokban. Ezt az EU jelenleg a problémás migránsok kitoloncolásával oldaná meg. Erre az elképzelésre reagált péntek reggeli rádiós interjújában Orbán Viktor magyar miniszterelnök is, aki szerint a tubusból kinyomott fogkrémet már nem lehet oda visszavarázsolni.

Az Unió emellett továbbra is elkötelezett az egyenlő teherviselés és a migránsok elosztásának elképzelése mellett. Akkor is, ha ezt sem egyes tagországok, sem maguk a migránsok nem szeretnék. És bár a migráció állandó téma az EU-ban, egységes és erős álláspontot a válság kitörése óta nem sikerült kidolgozni. Akarja is meg nem is az Unió a migránsokat – mert a csökkenő népesség és a kórossá váló munkaerőhiány orvoslására jól jön az utánpótlás, ugyanakkor a nagyvárosokban kialakuló migránsgettók és a növekvő bűnözés kezd kezelhetetlenné válni. Amíg azonban az Unió sem tudja igazán, mit akar, addig mi is hiába várunk megoldást a helyi problémánkra, egy, a globális mozgásoknak kiszolgáltatott kis közösség maradunk, akiknek a hangja egyelőre elhal, mielőtt megértő fülekre találna.