Az észak-bácskai erdőkben ismét egyre több a migráns
Szabadka külvárosában, a magyar határhoz közeli makkhetesi erdő alatt lakók továbbra is kellemetlenül érzik magukat az erdőben megbúvó migránsok miatt.
Szilágyi Irén, Szabadka:
„- Mit remélnek? Lehet tartós megoldás, tehát ha a rendőrség rendszeresen elszállítja őket az erdőből?
- Hát nem tudom, szinte nem hiszek benne, mert úgy látom, hogy állandóan visszajönnek. Nem tudom, de jó lenne egy tartós megoldás, hogy az ember valóban ki tudjon mozdulni, szabadon tudjon élni, ne legyen gond, hogy este esetleg ki kell menni az udvarba. Volt rá példa, hogy átugorták a kerítést, és ott menekültek, úgyhogy kellemetlen.”
Hozzátette, a helyi emberek be sem mernek menni a erdőbe, amely régen közkedvelt kirándulóhely volt, az elmúlt három-négy évben azonban a migránsok vették birtokukba.
Stábunkat megpillantva, út menti megfigyelőhelyét egy jól kitaposott ösvényen hagyta el egy migráns. Az őrszem tűz mellett melegszik, ételt készít, és gyakran nem is akármi kerül terítékre. A tél kellős közepén görögdinnyét is lakmároztak. Tömérdek szemét, friss lábnyomok, éppen kihűlt hamu, eldobott paplanok, hálózsákok és sok minden más jelzi a migránsok vonulási irányát az erdőben.
Még elrettentőbb a látvány a természetvédelmi területnek számító Szelevényi-erdőben. Egy, a második világháborús, majd a hidegháborús időkből hátramaradt lövészbunkerben is nemrég még migránsok húzták meg magukat.
A magyar határkerítéstől mindössze néhány száz méterre található Szelevényi-erdőben ezen a helyen a jelekből ítélve néhány nappal ezelőtt még egy nagyobb migránstábor lehetett. Rengeteg a szemét és a hátrahagyott ruházat, illetve hamu. Egyébként információink szerint az észak-bácskai migránshelyzetet figyelemmel kísérő és koordináló stáb a jövő héten, hétfőn vagy kedden ismét összeül, és úgy tudjuk, megvitatják annak a lehetőségét, hogy az elkövetkező napokban hogyan és miként tudnák tartósan a belügyminisztérium munkatársaival együtt megtisztítani a Szabadka környéki erdőket a migránsoktól.
A migránsok gyakran nagyobb csoportokban, tüzet gyújtva melegszenek, és szemlátomást nemigen zavartatják magukat, ha számukra idegeneket látnak. A közelükbe viszont senkit sem engednek, stábunkkal szóba sem álltak.
