A béranyaság lehetőség a meddő pároknak - Szerbiában azonban törvény tiltja
Mi a közös Christiano Ronaldóban, Sarah Jessica Parkerben, Nicole Kidmanben és Elon Muskban? Sokáig gondolkodhatnánk ezen, de annyi időnk nincs, úgyhogy eláruljuk: mindannyiuknak béranyától született gyereke. És ez nem titok, mindenki tud róla, hiszen számos országban ez lehetséges és akár mindenki számára elérhető. A mi térségünkben azonban más a helyzet.
Mennyit adtál érte? a címe Durica Katarina felvidéki származású magyar író dokumentarista regényének. És nem véletlen ez a cím. A könyv a béranyaság kérdését járja körbe különböző nézőpontokból. Megismerhetünk olyan nőket, akik szeretnének gyereket, de nem lehet nekik, és olyanokat, akiknek lehet gyerekük, csak pénzük nincs felnevelni őket. A titoknak és tabunak számító, Magyarországon és Szerbiában is illegális béranyaságról szól ez a könyv, és olyan kérdéseket vet fel, mint hogy kiből és miért lesz béranya, illetve ki mennyit és miért fizetne azért, hogy más hordja ki a gyerekét. Természetesen az is felmerül, hogy mit érez a béranya, amikor a szülés után azonnal át kell adnia a gyereket valaki másnak, hiszen az ő méhét csak „bérbe vették”.
De az irodalomból kanyarodjunk vissza a valóságba – noha az említett könyv is éppen a valóságról szól.
Szerbiában bűncselekménynek számít a béranyaság, és háromtól tíz évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható. Arra viszont már van lehetőség, hogy szerbiai állampolgárok külföldi béranyán keresztül válhassanak szülőkké. Az egyik külföldi béranyasággal foglalkozó szerb ügynökség szerint jelenleg mintegy negyven pár vesz részt ilyen programban Ukrajnában, Csehországban, Oroszországban, Georgiában és Cipruson.
Szóval, nem elérhetetlen a béranyaság a Szerbiában élők számára sem, de külföldre kell menni érte.
Sanja Jovanović, képviselő, Külföldi Mesterséges Megtermékenyítésért Ügynökség: „A legfiatalabb párnál, amely egy hónapja érkezett haza a kisbabával, a nő 25 éves, a férje pedig két évvel idősebb. Azért léptek be a béranyaprogramba, mert a nő ugyan természetesen úton teherbe esett, és várandós volt, a szülésnél viszont komplikációk léptek fel, a gyermek elhunyt, a nőnek pedig sajnos el kellett távolítani a méhét is. Ha valaki azt mondja neked, hogy olyan egészségügyi problémád van, ami miatt lehet, hogy soha nem lesz gyereked, vagy csak nagyon-nagyon nehezen, akkor a 10 százalék is jó esélyesnek tűnik.”
Szerbiából általában azért keresik meg ezeket az ügynökségeket, mert valamilyen egészségi okból nem tud megfoganni vagy megszületni a kisbaba. Ilyen lehet valamilyen immunológiai probléma, vesebetegség, cukorbetegség, számos sikertelen mesterséges megtermékenyítés, vagy akár az, hogy valaki méh nélkül születik, mint ahogyan az Kristina Savić esetében is történt.
Kristina Savić: „Nagyon nehéz lelkileg nyugodtnak maradni egy ilyen helyzetben, amikor csak azt veszed észre, hogy más vagy, mint a többiek, és hogy ez a megoldás az egész világ számára furán hangzik, neked viszont normálisnak kell elfogadnod. Van egy félelem. Helyesen cselekszünk-e? Szülők akarunk lenni, de én méh nélkül születtem, és lehet, hogy ez a sors. Szülőnek lenni az egyik legszebb dolog, és küzdenem kell ezért.”
Az eljárás azonban egyáltalán nem olcsó. Nem véletlenül lett Durica Katarina könyvének a címe: Mennyit adtál érte? 35 és 100 ezer euró közötti összegre van szükség, valamint reményre és szerencsére, hogy a végén egészséges kisbabát vihessenek haza a szülők. És sok türelemre, hiszen másfél-két évig is eltarthat, mire megtalálják a megfelelő béranyát, és aztán az megszüli a babát. De aki gyereket akar, az hajlandó várni. És hajlandó kölcsönt is felvenni, vagy akár eladni a házát, csak hogy megvalósulhasson az álma.
Kristina Savić: „Átlagos ember vagyok átlagos fizetéssel. A pénzt valahogy összeszedtük a férjemmel a barátok, rokonok segítségével. Elmentünk Ukrajnába, de nem sikerült a folyamat. A következő alkalommal Szerbiából Ukrajnába küldtük az embrióinkat. Az az eljárás sem sikerült. Most az örökbefogadás folyamatában vagyunk benne.”
A béranyaság megítélése országonként változó. Van, hogy a társadalom elfogadná, de a törvény tiltja, és olyan is van, hogy a törvény engedné, mégsem élnek a lehetőséggel. Más és más a szabályozás abban a tekintetben is, hogy ki veheti igénybe, van, ahol csak házasságban élők, van, ahol homoszexuális párok. És van Magyarország vagy Szerbia, ahol teljes mértékben tilos a béranyaság. Pedig a polgári törvénykönyv módosításával erre is lenne lehetőség, azonban 2019-re az ezzel is foglalkozó munkacsoportot feloszlatták.
Olga Cvejić Jančić, jogász: „Mi a béranyaságot vagy a szülést más ember számára kizárólag a meddőség kezelésének egyik módszereként képzeltük el. Ami azt jelenti, hogy nem szabad döntés kérdése, hogy akarok-e szülni vagy sem, hanem csak azokra az esetekre, amikor a fogantatás orvosi okokból nem következhet be, vagy ha a fogantatás vagy a gyermek születése nem kívánatos, mert komoly esélye van annak, hogy örökletes betegségeket adhatnak át a szülők a gyereknek.”
Hivatalos adatok nincsenek arra vonatkozóan, hogy hány párnak lenne szüksége béranyára, ahogyan arra sem, hogy konkrétan hányan éltek már ezzel a lehetőséggel külföldön. Hiszen, ha nincs törvény, nincs statisztika sem. A pletykák, az újságcikkek, a könyvek és a filmek, amelyek erről a témáról szólnak, azonban arra engednek következtetni, hogy ha valaki nagyon akarja, akkor ezt meg tudja oldani.
A béranyákról még nem beszéltünk, hiszen miért lesz valaki béranya? A nemzetközi kimutatások is arra világítanak rá, hogy a pénz miatt. A kelet-európai országokban meg kifejezetten a rossz körülmények között élő, kiszolgáltatott, alacsonyan képzett nőkből válik béranya, akik inkább így bocsátják áruba a testüket, mint hogy prostituálttá váljanak. Ez nem álommunka, ők is tudják, de viszonylag gyorsan sok pénzhez lehet vele jutni, ami a nehéz helyzetben lévő nők számára kapaszkodót jelent.
Látták már a Mellékhatás című magyar sorozatot, amelyben Kovács Frigyes, frissen kitüntetett színészünk játssza az egyik főszerepet? Ahhoz képest, hogy kereskedelmi csatornás műsor, elég átfogó képet mutat a béranyaságról, úgyhogy ha tehetik, nézzék meg.
