Családon belüli erőszak - a társadalom már kevésbé tolerálja, erősödik az érdekvédelem is
Szerbiában évente mintegy 10 ezerre tehető a családon belüli erőszak miatti feljelentések száma. Átlagosan 30 nőt ölnek meg egy év alatt férjek, élettársak, volt partnerek. A testi erőszak mellett a zaklatás egyéb formái is jelen vannak a párkapcsolatokban. Az áldozatok számára jogorvoslat és támogatási hálózatok is rendelkezésre állnak.
A szakemberek észrevételei szerint a fiatalok körében manapság a fizikai erőszak kevésbé van jelen a párkapcsolatokban. Ami inkább jellemző, az a szóbeli, érzelmi és szexuális erőszak, a zaklatás, zsarolás és bántalmazás különféle formái négyszemközt, telefonon és interneten keresztül.
Detki Kókai Anikó, pszichológus, pszichoterapeuta, Temerin: „A verbális bántalmazást sokkal nehezebb bizonyítani és sokkal nehezebb felismerni is, mint a fizikai bántalmazást. Amikor valamilyen fizikai bántalmazásra kerül sor, akkor az ember rögtön észleli. A verbális bántalmazás pedig sokszor fokozatosan alakul ki és észrevétlenül. Én úgy mondanám, hogy alattomosan bekúszik egy párkapcsolatba. Amivel hozzám a legtöbbször fordulni szoktak, az általában már akkor amikor megtörténik a fizikai bántalmazás, pont azért mert nehéz felismerni a verbális bántalmazást. Viszont ha verbális bántalmazásról van szó, akkor azt fel szoktuk ismerni bizonyos párkapcsolati problémákban és akkor meg tudjuk fogalmazni, rá tudunk könnyebben mutatni.”
Egy párkapcsolat minőségére, két ember viszonyára kihatással lehetnek a nemi szerepekről és a szeretetről kialakított képek és téveszmék is. A regényekből, filmekből és zeneszámokból ismert hős szerelmes, a dramatikus érzelmi kirohanások, a férfias agresszió normája vagy az erőszak romantizálása a valóságban és a mindennapokban nem állják meg a helyüket.
„Az erőszak romantizálása alatt azt értem, hogy sokszor találunk valamilyen pozitív indokot, illetve úgy magyarázzuk a másik agresszív viselkedését, hogy azt pozitív indíttatásból csinálta. Például azért ütött meg vagy azért alázott meg, mert féltékeny volt és igazából nem is akart bántani engem, csak féltett vagy féltékeny, mert szeret. Tehát ez az egyik formája ezeknek a téveszméknek. A másik pedig egy olyan felfogás, amely szerint a férfinak agresszívnek kell lenni, vagy az nem egy elítélendő dolog, illetve hogy azt tolerálni kell vagy tolerálni lehet. Igazából ennek is van egy evolúciós magyarázata is. Tehát, hogy maga az agressziónak a természetben is megvan a maga helye, meg az emberek viselkedésében is de nem a párkapcsolatban. Tehát az agressziót, ha megtanuljuk használni, akkor igazából önvédelemre kell, hogy szolgáljon, illetve arra, hogy meg tudjuk védeni magunkat vagy egymást valamilyen veszélyes helyzetektől, nem pedig azért, hogy valaki mellett veszélyben érezzük magunkat” - fogalmazott Detki Kókai Anikó.
Egy kapcsolat elején mindenki a legszebb arcát igyekszik mutatni, a felek idealizálják egymást, úgynevezett rózsaszín ködön keresztül szemlélik a dolgokat. Azonban érdemes odafigyelni figyelmeztető jelekre, mint például a túlzott féltékenység, az együttérzés hiánya, az intim határok átlépése, a másik korlátozása.
Detki Kókai Anikó felhívta a figyelmet: „az egyik legfontosabb jel az az, amikor az identitását valaki kezdi elveszíteni. Illetve olyan korlátok köré van szorítva, ami neki már nem felel meg. Tehát normálisnak tartom azt, hogy egy párkapcsolatban az emberek egymáshoz csiszolódnak valamilyen szinten vagy alkalmazkodnak bizonyos helyzetekben. De amikor ez már túlzottá válik, tehát amikor tényleges kontrollról beszélünk, mint például hogy nem kell neked dolgozni még akkor sem hogyha szeretnél, keresek én eleget. Tehát ez már egy olyan korlátozás ahol az embert a fejlődésében korlátozzák vagy akár élvezetes aktivitásokban. Vagy mondjuk azt veszi észre az ember, hogy kezdi elveszíteni a körülötte levő embereket, akikkel jól érzi magát, akiket egyébként szeretnek, azért mert a párjának nem felel meg vagy nem tetszik hogy azokkal az emberekkel barátkozik, találkozik, tartja a kapcsolatot.”
Szerbiában a párkapcsolatban és családon belül erőszakot elszenvedő nők és gyerekek számára 14 biztonságos ház áll rendelkezésre, amely szállást, ellátást és támogatást nyújt az erőszakos kapcsolatból való kilépés folyamán.
Nada Padejski Šekerović, vezető, Biztonságos Ház, Újvidék: „Fontos, hogy a nők tudják, hogy a biztonságos házban addig maradhatnak, ameddig szükségük van rá, és hogy a biztonságos női ház az erőszakból való kilépés válsághelyzetében a védelem legjobb módja. A kutatások és a gyakorlat azt mutatják, hogy a nőgyilkosság és az erőszak eszkalációjának veszélye növekszik, amikor a nő döntést hoz, hogy feljelenti az erőszak elkövetőjét. Az adatok azt mutatják, hogy a családi-partneri erőszak keretében Szerbiában évente átlagosan mintegy 30 nőt ölnek meg. Fontos tudni, hogy vannak rizikófaktorok, amelyek rámutathatnak a nőgyilkosság fennállásának veszélyére, és hogy fontos a családon belüli erőszak megelőzésére vonatkozó törvény teljes alkalmazása, amely miután meghozták és hatályba lépett 2017-ben, jelentős fejlődést hozott az áldozatok védelmének folyamatában. Az erőszak bejelentését követően felmérik az erőszak megismétlődésének veszélyét, az erőszak közvetlen veszélyét. Azután sor kerül egy vagy mindkét sürgős intézkedés bevezetésére a védelem folyamatában. Ameddig azok tartanak, az van előlátva, hogy a büntetőjogi és a családjogi védelem keretében lépéseket tegyenek a nők biztonságának védelme érdekében.”
Újvidéken évente mintegy 110 személy keres menedéket a biztonságos házban, és körülbelül fele-fele arányban oszlik meg a nők és a gyerekek száma. Évente 2000 feljelentést tesznek a hatóságoknál, ami az utóbbi öt évben megkétszereződött. Ehhez hozzájárult az is, hogy többet beszélnek az erőszakról, kisebb rá a tolerancia, erősebb az érdekvédelem. Nada Padejski Šekerović kiemelte: „Van segítség, van kiút, és azok az üzenetek, amelyeket az áldozat folyamatosan kap az erőszak elkövetőjétől, hogy senki nem fog neki segíteni, nincs számára segítség, a férfi a nő életének, érzelmeinek, gondolkodásának és jövőjének az ura és tulajdonosa nem igazak. Az intézmények működnek, és fontos a nem kormányzati szervezetek munkája is, de a védelem bástyái is: elsősorban az alapfokú ügyészség, a rendőrség és a szociális munkaközpont működnek, és a családon belüli erőszak megelőzésére vonatkozó törvénnyel és más rendeletekkel összhangban biztosítják a családon belüli erőszak áldozatainak a védelmét.”
Számos személyes, jogi, társadalmi, pszichológiai és anyagi gondot kell leküzdeniük a nőknek, amikor ki akarnak lépni egy erőszakos kapcsolatból. „Számos kihívással szembesülnek a nők az erőszakból való kilépés folyamatában. Ez mindenekelőtt a félelem, amellyel az elkövető manipulálja, a feljelentéstől való félelem, és a kilépés a négy fal közül, azzal a mondattal, hogy én erőszak elszenvedője vagyok, a férjem erőszak elkövetője. A nőnek először el kell fogadnia, hogy az ugyanaz az ember, akivel gyerekei vannak, családot alapított, és akinek vannak jó tulajdonságai, az erőszakot követ el, ami elfogadhatatlan és törvényellenes, és amely a nő és a gyerekek biztonságának súlyos megsértése, akik a családi erőszak elfeledett áldozatai” - tette hozzá Nada Padejski Šekerović.
Nemcsak az erőszak elszenvedői, hanem szem- és fültanúi is feljelentést tehetnek a rendőrségen, a szociális központokban vagy a támogatást nyújtó szervezetek valamelyikénél.
