Egység, szabadság, nemzeti zászló
A szerb himnusszal kezdődött a szerb egység, szabadság és a nemzeti zászló napjának központi ünnepsége Bijeljinában. Aleksandar Vučić köztársasági elnök ünnepi beszédében kiemelte, 1918. szeptember 15-én a megosztottságnál erősebb volt az összefogás, a katonák tudták, hogy csak közös erővel győzhetnek, és csak az egység vezet szabaduláshoz. Hozzátette: a ma kihívásai sem kisebbek a több mint száz évvel ezelőttieknél, most is egységre van szükség.
„És ma - még ha ezt nem is szeretnénk látni – elveszíthetjük mindazt, amit egyik pillanatban ők is elveszítettek: a szabadságot, az államot és az életet. A különbség csak az, hogy ebben a történelmi pillanatban arra van szükségünk, hogy a zászlónk alatt egyesüljünk, a zászlónk, a béke zászlaja, az élet zászlaja alatt, és hogy együtt győzzük le azt az őrületet, amely bármelyik pillanatban véres mészárszékké változtathatja ezt a térséget."
A szerb államfő hozzátette, amikor az egész világ háborúban áll, meg kell értetnünk, hogy csak magunkra számíthatunk, és a megmaradáshoz a szerbek egységére van szükség.
Porfirije pátriárka a zászlók történelmi jelentőségéről beszélt, és kiemelte, a zászló mindig is az egységet jelképezte.
„A zászló általánosságban az egység szimbóluma, egy nép alapvető, mély és lelki identitásának a jele. A mi zászlónk látható jele az egységünknek, azt mutatja, kik és mik vagyunk nemzetként, milyen irányba indultunk, merre kell mennünk."
A szaloniki front akkor nyílt meg, amikor az első világháború során az Antant csapatai 1915 októberében megérkeztek a Balkán-félszigetre. 1918. szeptember 15-én, több mint két évnyi véres harc után a szerb csapatoknak sikerült áttörniük a szaloniki frontot, és történészek szerint ez már az első világháború végét vetítette előre.