Ez már nem is Zombor

A zombori befogadóközpont felé vezető utcán mindenütt szemetet látni. A migránsok napközben bevásárolni járnak, ki gyalog, ki taxival. A helyiek egyre nehezebben viselik el az évek óta mind áldatlanabbá váló állapotokat.

„Bujkálnunk kell. Szökünk és bezárkózunk az otthonunkba. Nekünk már itt nincs mentség.”

A befogadóközpont környéki, egykori üdülőtelepen vidáman fociznak a migránsok. A játszótéren ruhák száradnak. Van, aki épp imádkozik. A helyiek, mint mondják, nem mernek erre járni, szerintük ez már nem is Zombor.

A zombori befogadóközpont környéki erdőkben, illetve erdős részekben, egy kisebb sátortábort alakítottak ki az illegális bevándorlók, itt több száz migráns tanyázik. Valóságos kis város alakult itt ki, arab zene szól a kihangosítóból, és arab nyelvű információkat továbbítanak egymásnak. Egy kicsit arrébb azt is láthatjuk, hogy ezen a környéken több tucat taxis várakozik minden pillanatban, akik egyébként állandó mozgásban vannak. A megfelelő pillanatra várnak, amikor a bevándorlók úgy akarják, akkor elszállítják őket, valamelyik, magyar határhoz közeli településre, és onnan próbálják meg átlépni a határt Magyarország irányába, vagy pedig továbbmennek Észak-Bácska vagy Észak-Bánát irányába, a szerb-magyar-román hármashatár felé.

Az egyik szír fiatalember is elmondta, nagyon sokan vannak itt.

„Itt körülbelül ötszáz és hétszáz közötti a létszám. Itt nem lehet aludni, nincsenek szolgáltatások, nincs ágy, nincs mit enni, szóval igencsak nehezek a körülmények. Ott van egy hotel, hét euróért lehet mosni.”

Céljuk az Európai Unió, jellemzően Németország vagy Hollandia.

„ Több alkalommal is próbáltam átlépni a határt, tíz alkalommal és minden esetben elkaptak.
- A horvát vagy a román határ felé próbálkoztál?
- Mindkettőn. Gyakorlatilag ott a hadsereg. A horvát határnál nagyon nehéz.”

A zomboriak azt is szóvá teszik, hogy a migránsok nem tartják be a szabályokat, és a különböző népcsoportok pedig gyakran összetűzésbe keverednek egymással.