Ferenc pápa: a pornográfia elpusztítja az igazi szerelmet
Ferenc pápa kijelentette, a „szexuális örömöt, amely Isten ajándéka, a pornográfia aknázza alá: kapcsolat nélküli kielégülés, amely függőséget hozhat létre. Meg kell védenünk a szerelmet, a szív, az elme, a test szeretetét, a tiszta szerelmet, amellyel ajándékba adjuk magunkat a másiknak. Ez a szexuális kapcsolat szépsége”. Hozzátette, a pornográfia tárgyként kezeli a másik embert. A pápa küzdelmet hirdetett a pornográfia mögött húzódó paráznasággal szemben. Azt mondta, az egy férfi és egy nő közötti szerelmet Isten nem úgy képzelte el, hogy kihasználják egymást, hanem azért vannak, hogy szeressék egymást. Megjegyezte, ha hiszünk a szerelemben, akkor tudjuk, hogy jobb közös történetet építeni mint kalandokra vadászni, jobb a gyengédséget táplálni mint meghunyászkodni a másik birtoklásának ördöge előtt. Sok Don Giovanni létezik! - hangoztatta az egyházfő. Úgy vélte, szerelem és szeretet nélkül az élet szomorú és magányos.
A pápa elismerte, hogy az emberi örömök sorában a szexualitás „erős hangot” képvisel. Minden érzékszervet magával ragad, és ez nagyon szép, de ha a türelem nem fegyelmezi, ha nem két ember kapcsolatáról, szerelmi táncáról szól, akkor olyan béklyóvá válik, amely megfosztja az embert szabadságától - fejtette ki. A pápa szokás szerint a szerdai audiencián a keresztény tanítás egyik témáját érintette, amely most a paráznaság bűne volt. Az audienciateremben több fiatal házas volt jelen.
Ferenc pápa hangoztatta, hogy a keresztény tanítás nem ítéli el a szexuális vágyat. Azt mondta, a bibliai Énekek éneke két szerelmesről szóló gyönyörű költemény. Az egymásba szeretés „a létezés egyik legmeglepetésszerűbb történése”, és senki sem tudja megmondani, miért következik be - mondta. A pápa hozzátette, a rádiókban hallgatott dalok egy része is a ragyogást hozó szerelemről, a keresett és soha el nem ért szerelemről, az örömmel vagy könnyekig kínzó szerelemről szólnak.
„Ha nem a bűnből ered, a szerelem az egyik legtisztább érzelem” - mondta a pápa hangsúlyozva, hogy a szerető ember teljes mértékben a másik felé fordul, és nem csak magára gondol. Úgy vélte, az sem baj, ha a szerelmes naivvá válik, idealizálja szerelme tárgyát, és olyan ígéreteket tesz, melyek súlyát nem érzékeli azonnal.
A szerelem és a szexualitás az emberi dimenzió része, de veszélyeket tartogat, a szerelmet a paráznaság torzíthatja el, ami miatt egyesek „nem egészségesen” élik meg szexualitásukat.
Ferenc pápa szerint a paráznaság elpusztítja az emberek közötti kapcsolatot. A mindennapi híreket idézte, melyek toxikus kapcsolatokról, a másik testének birtoklásáról szólnak, „azonnali fogyasztásról”, a személyes igények és élvezetek előtérbe helyezését tartják fontosnak a másik meghallgatásával szemben. A paráznaság vágyától vezetett ember unalmasnak találja az udvarlást, nem keresi az ész, a vágy és az érzelem közötti bölcs összhangot, a parázna nem érti, hogy a szerelem útját lassan, türelemmel kell végigjárni.
Ferenc pápa különbséget tett a szüzesség, önmegtartóztatás és a szexualitástól való tartózkodás között hangoztatva, hogy az előbbi erősebb a másodiknál.
