A hitoktatás szerepe a gyerekek nevelésében

Vannak papok, akik úgy vélik, hogy a gyerekek a folyamatos hittanóráknak köszönhetően valójában jobban értik és átérzik, hogy mit is jelent az elsőáldozás szentsége. 

A gyerekek szépen felkészültek és áhítattal várják a Jézussal való találkozást a szabadkai Kisboldogasszony-templomban is. Idén harmincan veszik magukhoz első alkalommal az oltári szentséget május 21-én. Köztük van Horvát Leon is, aki már 10 évesen is felismerte az elsőáldozás lényegét.

„- Nem azt jelenti, hogy ki kell öltöznünk hanem, hogy az Úr Jézust magunkhoz vegyük és szolgáljunk neki. Amikor magunkhoz vesszük, a szívünkben más is megjelenik, akkor már Jézusnak szolgálunk.
- Milyenek a hittanórák?
- Jók, szoktunk imádkozni, dalokat hallgatni és ministrálni is szoktam. Utána mindig örömteli lesz a napom, örömmel fekszek le aludni és örömmel kelek fel."

Balcsák Szilárd atya szerint az elsőáldozásra való felkészülés már akkor megkezdődik, amikor a gyerekek fogannak, eszerint valójában a szülők az elsődleges hitoktatói a gyerekeknek. A saját imaéletükkel tanúságot tesznek, hogy érdemes az Istennel időt tölteni és áldozatot hozni érte. Később kapcsolódnak be ebbe a munkába a hitoktatók, a lelkipásztorok, a tisztelendő nővérek. Szakál Veronika szülei is hívők, így még könnyebb volt megértenie az elsőáldozás lényegét.

„- Nagyon várom már az elsőáldozást és várom, hogy magamhoz vegyem Jézust és anyukám is mesélte, hogy mindig olyan jó, amikor magához veszi és boldogabb a szívünk.
- Mit jelent számodra egy-egy szentmise?
- Mikor jövök, néha mérges vagyok, hogy miért kell mindig korán felkelni és amikor eljövök a szentmisére és hallgatom az evangéliumot meg viszek adományt a lányokkal, akkor mindig olyan jó érzés van bennem, meg mikor hazaérek, akkor is ilyen jó érzés van bennem, hogy az Isten itt van velem."

Az elsőáldozásra való közvetlen felkészülésben a gyerekek többet hallottak Jézusról, aki gyógyít és reményt ad, aki az elkeseredetteknek ad egy egészen más világnézetet és sokkal többet hallottak ebben a tanévben Jézusról, aki jelen van az oltári szentségben. A gyerekek információkat kaptak a hittanórákon, a közösségben pedig megtapasztalták Jézust, aki jelen van.

A gyerekek lelki felkészülése mellett egyik első kérdésünk Balcsák Szilárd atyához valahogy úgy hangzott, hogy mi a véleménye arról, hogy az elsőáldozási szertartások után a hangsúly a szép ruhákra és az ünnepségekre összpontosul. Válasza pedig a pozitív értelemben lepett meg bennünket.

„Amikor elsőáldozásra jövünk, vagy bérmálkozásra megyünk, akkor azt látjuk, hogy a gyerekek ünnepi ruhát öltenek, a szülők ünnepi ebédet szerveznek a gyerekeknek és ünnepelnek majdnem egy egész napot. Én ezt nem látom problémának, sőt örülök annak, hogy ünnepnek tartják ezeket a vallási eseményeket, hogy megállnak, ünneplik Jézust, és hogy nem hétköznapi ruhában jönnek el. Ez annak a jele, hogy a szívükben nagy öröm van és nem egy hétköznapi ruhát öltenek magukra, vagyis a külsejükben is meglátszódik az, ami a szívükben van, hogy most ők örülnek és ezt így fejezik ki. Ezt önmagában nem látom problémának mindaddig, amíg nem csak a külsőről szól a történet. Az elsőáldozást követi a bérmálkozás és folyamatosan lesznek hittanórák. A hittanóráknak szerves része, hogy átjövünk a templomba és van játék is… A gyerekek a közösségben megélik a Jó Isten jelenlétét, hallanak róla és információt hallanak, hogy hogyan lehet tettekre váltani az evangéliumot, amit a hittanóra alkalmával hallottak." 

Mégis egyre gyakrabban vagyunk szemtanúi a gyerekek közti erőszaknak. Itt van például a múlt heti iskolai lövöldözés is. Szilárd atya elmondta, hogy amikor a gyerekek találkoznak az élő Istennel, akkor utána könnyedebben tudnak szeretni, és erre nagyon nagy szükség van, hogy megtapasztalják, hogy az Isten végtelenül szereti őket.

„Nem azért szereti őket mert szépen vannak, felöltözve, mert új telefonjuk van, hanem azért szereti őket, mert Isten a szeretet. És ha ezt átéljük, akkor már nem érezzük szükségét annak, hogy a másikat tárgyként kezeljük, hogy bábuként kezeljük, amit bármikor megsérthetünk vagy ledönthetünk és utána nem lesz következménye. Szóval ha Istent megéljük, akkor gyógyul a szívünk és nem érezzük szükségét az erőszaknak. Azt látom, hogy a sok „okos eszköz”, a számítógépes játékok, különféle applikációk, amikor ellenőrizetlenül birtokba veszik különösen a gyerekek szívét akkor ilyen következményei tudnak lenni."

Az atya szerint ezért is nagyon fontos a lelki életben a rendszeresség, az egyházközösségben a gyerekek pedig járnak a szentmisékre és részt vesznek a hittanórákon, lelki napokon, mint amilyen például legutóbb Csantavéren volt, ahova Bácska szinte minden településéről érkeztek gyerekek. Egyesek szerint, amit a szépen felkészült gyerekek tudnak a vallásról és magáról Istenről, annál többet mi sem tudunk. Okkal tehetjük fel magunknak a kérdést, hogy vajon tudunk-e annyit, mint ők.