Húsvétra készülünk
Annak ellenére, hogy az évek folyamán már sok minden megváltozott, a hívő közösség törekszik a hagyományok őrzésére. A pancsovai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesületben is ezt teszik, a legkisebbeknek szerveztek kézműves foglalkozást, hogy ráhangolódjanak az elkövetkező ünnepre.
A húsvéti ünnepet megelőző nagyhéten a sándoregyházi katolikus hívő közösség a hagyományos szokásaihoz híven készül megünnepelni Jézus feltámadását. Az itt élő bukovinai székelyek és paltyén bolgárok szokásai az elmúlt évszázados együttélés folyamán kiegészítik egymást. A helyi magyar közösségi házban volt alkalmunk az ünnepvárásról beszélgetni.
Pál Ilona, tag, Bonnaz Sándor Magyar Művelődési Egyesület, Sándoregyháza: „Készülünk, nagycsütörtökön a nagymise, utána pénteken tojásfestés, meg sonkafőzés, meg ilyesmi, akkor megyünk a misére, úgyhogy az egész hét el van foglalva ezzel. Nagycsütörtökön este megáll a harangszó, akkor a gyerekek járnak kerepelni nagypénteken reggel, délben és este, s szombaton reggel és délben. Akkor megáll a kerepelés, akkor este jön a feltámadás, indul a harangszó. Ez még így van, de gyerekek nincsenek, nincs aki kerepeljen most már."
A bukovinai székely közösségi házban gyakran találkoznak a tagok, és idézik fel a hagyományos szokásokat, ifjú- és gyermekkori emlékeket. Hangódi Julianna a régi húsvéti ünnepekről mesélt, hogy mi volt akkor a gyermekek öröme.
Hangódi Julianna, tag, Bonnaz Sándor Magyar Művelődési Egyesület, Sándoregyháza: „Nagyon örültünk, nagyon vártuk a húsvétot. Gondolom, minden ünnepet, de a húsvétot... mert tavasz volt. A tojásfestést mi nem láttuk, amíg kicsit nagyobbacska nem lettem, azt anyámék intézték el, mert hát a nyulacska hozta a kertbe. Majd mikor már olyan nagyocska lettem, akkor láttam, hogyan csinálják. Emlékszek, hogy az én anyukám ruhafestékbe, s akkor úgy volt, hogy minél többet festettek, annál szebb volt, s akkor az utcában odaadta tovább a szomszédoknak. Nagypénteken reggel mindég úgy volt, hogy apám hozta a vizet a Dunavacról, és abban mosakodtunk meg, a dunavaci vízben, mert akkor tiszta volt. És a legénykék... megfürödtek, mikor ilyen későn volt húsvét, fürödtek nagypénteken délben, az nagyon szép volt, mert hát akkor a hídon mi mindannyian kimentünk, sokan voltunk. A misére muszáj volt menni, a család az mind ment a misére. Ajándékra csak a tojásra emlékszek, meg ruha, vagy cipő, vagy szandál, lehet vagy csokoládécska, vagy cukorka, de tojás volt, az volt a legszebb ajándék. A fészket kidíszítettük, elkészítettük szombaton este, virágocskákkal, és akkor tudtuk, hogy ez az enyém, ez a testvéremé."
Az ünnepnapokon az asztali teríték is hagyományos módon készül, ezek a szokások Sándoregyházán a mai napig nem változtak.
Fábián Anna, tag, Bonnaz Sándor Magyar Művelődési Egyesület, Sándoregyháza: „Nagypénteken reggel kezdik sütni a kókicát, fölteszik a hallevest, sült halat olajban, krumplisalátát – krumpli, hagyma, kicsi tojás – ki hogy szereti. Ebédelünk, ebéd után akkor készülünk a nagypénteki misére, ott vagyunk nagypénteken. Húsvétra készítünk aprókalácsokat, valamikor is aprókalácsokat készítettek: gurábli, valamilyen almás pite, meggyes pite, nem volt sok fajta kalács, amikor én gyerek voltam. Húsvét napján reggelire piros tojás, fehér tojás, sonka főve, torma – ez van früstökre, akkor ebédre van húsleves, krumpli, ilyesmi. Hagyományos vasárnapi ebéd van."
A városi környezetben már inkább kimaradnak a hagyományos szokások, aki ünnepelni kíván, sokkal egyszerűbben előkészítheti a szükséges kellékeket – véli Trájkovity Mária, akit már a pancsovai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesületben megrendezett húsvéti foglalkozáson kértünk szóra.
„Az ember elszalad az üzletbe, mindent meg tud vásárolni: a festett tojástól kezdve a salátákig, a kalácsig, mindent. Általában a városi asszony azt csinálja, hogy elmegy nagypénteken, vagy esetleg húsvétvasárnap reggel az üzletbe, és megvásárol mindent, és ott van a terülj asztalkám. Viszont a falun hetekig készülődnek a húsvétra, és nagycsütörtöktől tényleg föltűrik az ing ujját, és akkor van a dagasztás is, meg a tojásfestés is, meg a többi, úgy hogy ott jobban megünnepelik olyan értelemben, hogy több munkát belefektetnek, és valahogy a család szorosabban van együtt. Egészen más."
A hagyományos ünnepekkel és a hozzájuk tartozó szokásokkal a gyerekek kiskoruktól ismerkednek meg a családban vagy közösségben. Ilyen alkalomra szólították meg a háromtól hat éves korosztályú gyerekeket a pancsovai magyar egyesületben, hogy közösen hangolódjanak rá a húsvéti ünnepekre.
Jóna Natália, szervező, Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület, Pancsova: „Elsősorban kézműves foglalkozásra számítottunk, majd amikor már többször megszervezzük és több gyerek bejön, akkor lehetőség teremtődik, hogy játékkal is, meg versekkel ismerkedjenek, meg a hagyományainkkal."
Közeleg az ünnep, amelyre minden családban, minden közösségben sajátos módon készülnek az emberek, akár a hagyományokhoz ragaszkodva, vagy felvállalva a korszerű világ adta lehetőségeket.
