Károk a határhoz közeli tanyákon (videó)

A migránsválság kezdete óta a magyar határhoz közeli tanyákról sorra tünnek el a létrák, meg nagyobb szerszámok, s vannak olyan épületek, amelyek a folyamatos rongálás miatt mára már lakhatatlanok. Van, ahol a migránsok feltüzelték a százéves bútorokat mégpedig úgy, hogy a szőnyegen raktak tüzet. Voltak olyan gazdák, akik miattuk a saját tulajdonukba nem mertek bemenni. A függönnyel gyújtottak be, feltüzelték a bútorokat, száz éves szekrények ajtóit. Az előszobában a szőnyegen lászik a tűz helye. Szabados Eszterék a barátaikkal jártak ide . A szobákban az őseiktől megörökölt hímzett terítők, varrottasok is itt voltak. Ma már egy romhalmaz az egész tanya. „Szekrényeket, széket, asztalt, a fiókokat, mindent feltüzeltek, amit csak találtak, a szoba közepén, a szőnyegeken. A terítők, a pokrócok meg szőnyegek, amik voltak ... hát hatvan százalékát elvitték tavaly, amikor volt az az esős idő. Most meg a kávéscsészétől kezdve, amit értek, mindent. Ez egy élő tanya volt, amíg nem volt ez az invázió.” Az idős házaspár egy ideig megpróbált feltakarítani, lefertőtleníteni mindent. Ezt tették másfél héttel ezelőtt is, de hiába, úgy látszik a forgalom errefelé még mindig nagy. Szabados Eszter: „Tavaly, amikor volt az a nagy invázió volt, tele volt ilyen kis sátrakkal itt is, meg a másik tanya is, meg ültek kint a falnál emberek. Az akkor volt, amikor nem mertünk egyszerűen ide se jönni. A sajátunkba nem mertünk bejönni. Máskor bejöttünk, kezemben a kulcs, hogy majd jövök be: mint a birkák úgy feküdtek. Hát, a földön is, fönt az ágyon is, mindenfelé ember volt. Úgyhogy egyszerűen be se mertem menni , megfordultam és elmentem.”



A Szabados-tanya szomszédságában ugyanolyan rossz állapotú épületet találunk mint ez. Itt is sokan, sokszor alhattak. Talán napokat tölthettek el. A szoba sakrában sütötték a kukoricát. Nincs olyan helyisége a háznak, amelyen ne látszana, hogy itt jártak a migrások. Az ablakokat is kifeszítették és feltüzelték. Szabados Eszter már tavaly is, meg az idén is bejelentette a keletkezett kárt, de senki sem bíztatta, hogy megtérítik azt. Gorácék tanyáján a gazda megelégelte a sorozatos betörést és riasztót szereltett a tanyájára. Gorác Imre, Horgos: „Bejöttek a tanyára is, szétvertek mindent, bepiszkítottak. Először kutyát tettem, azt megmérgezték, gondolom, akik vezették őket, mert van, akik itt forognak állandóan. Évek óta már. Két éve biztos. Látom ugyanazokat a személyeket. És most, mióta riasztót tettem, elszoktak innen. Meg mióta tábor van, azóta nem járnak éppen erre.” Gorácék birtoka végében van a magyar határ. Tőlük is és sok más határmenti tanyáról is elvitték a létrákat. „Itt egy nagy létrát kivittek, azzal lenyomták a kerítést, amikor már a kerítés is megvolt, s az azután átkerült a magyar oldalra. Kértük tőlük vissza, de azt mondták, hogy az bizonyíték.” Még most is próbálkoznak a migránsok az illegális határátlépéssel. Kamerán kívül egyik szemtanú azt mesélte, hogy egyszerre több helyen is szétvágják a drótkerítést, amolyan figyelem elterelésként, aztán pedig egy távolabbi helyen a szintén átvágott dróton besurrannak. Imre gyümölcsösében megtalálta a hátrahagyott drótvágó ollókat. „Én ezt az őszibarackosban találtam a fa mellett a sorban, mikor műveltem a földet. Ezt meg tegnap, mikor kaszáltam, megláttam a földben. Meg egy ilyen, vagy ennél nagyobbat szétütött a gép, meg nekem is a kést. Nem láttam, csak azt, amikor már csörgött.” A szerb rendőrök rendszeresen járőröznek errefelé. Mostanság nem törtek be erre a tanyára, de a tulajdonos szerint, ha nem lenne a riasztó, meg a rendőri felügyelet, teljesen ki lennének szolgáltatva a jövevényeknek.