Kenyérszentelő Verbászon

A szórványban ma már nem tudják bemutatni a régi aratási szokásokat, azonban az életnek számító újkenyér ünnepét továbbra is megtartják.

Paróci Mária, elnök, Szirmai Károly Művelődési Egyesület, Verbász: „17 évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy minden évben megszervezzük, azért, hogy megmutassuk a gyerekeinknek, unokáinknak, hogy valójában ezt régen hogy csinálták. Sajnos, azt nem tudjuk bemutatni nekik, hogy arató módon hogy s mint ment az egész, de azt, hogy elvisszük a lisztet a pékhez és megsütjük az újkenyeret belőle, ezt fel tudjuk mutatni.”

A népviseletbe öltözött felnőttek és gyerekek a város főutcáján zeneszó kíséretében vitték az újkenyeret a templomig.

Guszton András, tag, Magyar Nemzeti Tanács: „Nagyon fontosnak tartom, hogy Vajdaság minden helységében, ahol valamennyi magyar is él, az újkenyérről megemlékezzünk, az újkenyérre úgy tekintünk, mint az újjászületésre. Nagyon fontos, hogy évente újjászülessünk.”

A menetet a római katolikus templom előtt Szabadi Károly verbászi plébános fogadta, aki az ünnepi szentmisét is celebrálta. Az új lisztből sült kenyeret és péksüteményeket a megszentelést követően szétosztották a hívők között.

Szabadi Károly, plébános, Verbász: „Az ünnep nem más, minthogy ott legyünk a közös kenyérnél, a közös asztalnál és a közös áldásnál. Ez az áldás legyen minden évben a mi örömünk és boldogságunk.”

A kenyérszentelő után az ünneplők a sportközpontba vonultak, ahol az ünnep kötetlen társalgással és vacsorával folytatódott.