Miért közösítik ki a jó tanulókat?
Az eset kapcsán számos tényező lehetséges közrejátszása merül fel. Ezek egyike az ún. „stréberezés”, vagyis amikor egy diákot azért közösítenek ki a társai, mert jól tanul, jók az eredményei. A Közügyekben annak néztünk utána, mennyire jellemző ez a jelenség, és hogy mit tehet a diák, a tanár és a szülő.
A pszichológusok is állítják, és a hétköznapi tapasztalatunk is azt mutatja, hogy a közös ellenség összekovácsol. Egy iskolai környezetben is gyakran így van ez. A diákok kiválasztanak valakit, akit valami miatt különösnek, hibásnak vagy másmilyennek látnak, és onnantól kezdve ő a csipkelődésük, rosszabbik esetben agressziójuk, bántalmazásuk tárgya. A kiválasztott személy pedig sok esetben a jó tanuló, aki a „stréber” jelzőt kapja.
De miért pont ő? Van-e abban bármi rossz, hogy valaki jó osztályzatokat kap? Virág Zalán, hetedikes: „Szerintem nem, mert ők a jövőjükre figyelnek, és emiatt mindent megtesznek, hogy ne legyen rossz jövőjük, így szerintem egyáltalán nem rossz dolog, ha jó tanuló az ember.”
A diákok azt mondják, jó lenne több pozitív példa, látni olyan embereket, akik a szorgalom és a tanulás, nem pedig a szerencse miatt lettek sikeresek. A tanáraiktól is szívesen hallanának ilyen esetekről. Raffai Kira, hetedikes: „Fölhozhatna példát, hogy aki sokat tanul és jó jegyei vannak, az többet érhet el az életben, mint aki nem. A példaképek az interneten arról, hogy megéri tanulni nem igazán szoktak beszélni, inkább arról, hogy szerencsések az emberek, és azért kapnak sok pénzt.”
Szerencsére vannak jó példák is, olyan osztályok, ahol a diákok motiválják egymást, és elismerik a másik tudását. Virág Dóra, hetedikes: „A mi osztályunkban nem igazán jellemző, nálunk inkább kitüntetés a stréber, de pár osztályban csúfnak vagy gúnynak számít. Szerintem inkább jó tanulókat választottak a mi osztályunkba. Nem igazán használjuk ezeket a szavakat, vagy a strébert akkor, ha valakire nagyon büszkék vagyunk, aki kitüntetést ért el magának, vagy az osztálynak. Jó dologból adjuk a stréberezést nekik.”
Sok jó tanuló szenved a kiközösítéstől, rendszerint a felső osztályokban. A fiúk között fizikai agresszióig is mehet a konfliktus, a lányoknál a verbális bántalmazás a jellemző. Török Róbert, pszichológus, Majsai Úti Általános Iskola, Szabadka: „Hasznos ilyenkor dolgozni azon, hogy változtassunk azon az alapmeggyőződésen, hogy engem mindenkinek szeretni kell. Tudjuk, hogy nincs így. Nincs olyan ember, akit mindenki kedvelne. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy ennek az ellenkezője sem igaz: nincs olyan ember, akit senki sem kedvelne. Sokszor vagyunk olyan környezetben, ahol nem tudjuk megválogatni, hogy kikkel vagyunk egy környezetben, az osztályközösség is ilyen. De mindig van lehetőség azon kívül is lenni. Szabadidőben kiválaszthatom, kikkel töltöm az időmet. Olyan társakat kell találni, akiknek hasonló az érdeklődése, az értékrendje, akik elfogadják, akiktől megkapja a pozitív visszacsatolást, ami ellensúlyoz és erősíti az önbizalmát, az önértékelését helyreállítja.”
Megkérdeztük a szakembert, hogy vannak-e szülők, akik ilyen esetben kérik a gyerek áthelyezését másik osztályba vagy iskolába. Ez lehet megoldás?
„Ezt csak legvégső megoldásként vetném fel. Ott bekerül egy új közösségbe, ő lesz az új tanuló, ott meg kell harcolnia azért, hogy befogadják, hogy részese legyen egy már kialakult osztályközösségnek. Így nem biztos, hogy jót teszünk, lehet, hogy egy még nehezebb helyzetbe tesszük bele. Mindig érdemesebb dolgozni a meglévő osztályközösségen belül, a megromlott viszonyokon javítani, mint áttenni egy teljesen új közegbe, ahol sokkal nagyobb kihívásokkal fog találkozni” - mondta Török Róbert pszichológus.
Nemcsak a bántalmazott gyerekkel kell ilyenkor foglalkozni, hanem a bántalmazóval is. Viselkedése ugyanis valószínűleg saját hiányosságainak leplezését szolgálja. Vagyis csak irigységből bántja a jó tanulót. A pedagógus őt azzal segítheti, ha megtalálja, miben jó, miben tehetséges. Szőcs Levente, tanár, Majsai Úti Általános Iskola, Szabadka: „Számos gyerek van, aki nem jól teljesít más tantárgyakból, de mondjuk az én óráimon jól teljesít, és kiemelkedő eredményeket produkál. Az ő viselkedését és hozzáállását meg lehet változtatni úgy is, hogy pozitívan álljon a dolgokhoz, szeressen iskolába járni, rájöjjön, hogy ő is jó valamire, képes dolgokat alkotni, így részt vehet különböző dolgokban, melyek hozzá közel állnak.”
Az internet és a közösségi csatornák elterjedésével a gyerekek közötti konfliktus már nem csak az iskolaidőre, hanem a nap 24 órájára kiterjed, így egyre nehezebb szabadulni. A pszichológus szerint itt a szülőnek kell fokozottan odafigyelni arra, kivel, milyen módon kommunikál a gyerek a virtuális térben, milyen tartalmakat oszt meg. A megkérdezett tanulók emellett azt is mondták, szükségük van arra, hogy legyen idejük magukra, amikor mindent és mindenkit kizárva olvashatnak, zenét hallgathatnak vagy sportolhatnak. És rendkívül fontos számukra az is, hogy legyen egy olyan személy, akinek mindig elmondhatják, ha bántja őket valami, a legjobb pedig, ha ez a személy egy közeli családtag vagy a legjobb barát.
