Negyven év után először ölelheti át fiát az édesanyja

40 év után először ölelheti át fiát az édesanyja. Az asszony 40 évvel ezelőtt egy egészséges gyermeknek adott életet, ám a kórházban azt mondták neki, hogy a kisfiú, akit annyira vártak, a születése után nem sokkal meghalt. A gyászoló anya semmilyen dokumentációt nem kapott elhunyt gyermekéről. 40 évig abban a tudatban élt, hogy kisfiát még a temetőben sem látogathatja meg. Néhány héttel ezelőtt azonban egy DNS vizsgálat kimutatta, hogy a halottnak hitt kisfiú mégis él.

A most 40 éves Mlađan Radivojević 1981. március 3-án született Kruševacon. A férfi öt évvel ezelőtt tudta meg, hogy örökbe fogadták. Megpróbálta felkeresni biológiai szüleit, a hivatalok azonban rendre elutasították, ezért egy a Szerbiában eltűnt csecsemők ügyeivel foglalkozó egyesülethez fordult segítségért.

Mlađan Radivojević: „A központban, ahonnan örökbe fogadtak, azt mondták, hogy egy kiskorú lány szült. Jeleztem az egyesületnél, és ők segítettek kikeresni a születési papírokat. Kiderült, hogy a dokumentációban feltüntetett lány nem is létezik.”

A Szerbiában eltűnt csecsemők ügyeivel foglalkozó egyesületnél korábban jelentkezett egy asszony, aki azt állította, hogy Mlađan születése napján egy egészséges fiúgyermeknek adott életet, ám azt mondták neki, hogy a gyerek meghalt. A DNS-vizsgálatok kimutatták, hogy Mlađan az ő fia. Radiša Pavlović, az egyesület elnöke azt mondja, évtizedekre visszamenőleg vannak arra utaló jelek, hogy az eltűnt szerbiai kisbabák emberkereskedelem áldozataivá válhattak. Országos szinten jelenleg mintegy 1500 olyan szülőről tudnak, akik feljelentést tettek a szerbiai bíróságokon azzal a gyanúval, hogy kisbabájukat elrabolták a szülés után. De szerintük ennél sokkal több eset történt.

Mlađan Radivojević esete az első bizonyíték arra, hogy Szerbiában újszülötteket raboltak el a szülészetekről. Ahogy telik az idő, újabb és újabb esetekre derül fény. A belgrádi Dušanka Božanin azt mondja, 40 évvel ezelőtt került be egy szerb fővárosi szülészetre, ott állítása szerint azt mondták neki, hogy a gyermeke torzszülöttként jött világra. Azt mondja, a személyzet utasítására a fejét is el kellett fordítania, a babáját soha nem láthatta, semmilyen dokumentációt nem kapott az esetről.

Dušanka Božanin: „A látogatások be voltak tiltva. Az édesapám egy telefonfülkéből hívta a kórházat. Azt mondták neki harcolnak az életemért és hogy 6 órakor szültem.Én emlékszem, hogy 10 óra 10 perckor történt. Mi erről akkor nem beszéltünk. Ha legalább az édesapámnak elmondtam volna, de nem beszéltünk róla. Abban az időben ez nagy szégyennek számított.”

A szintén belgrádi Milana  Janković is hasonló történet miatt nyomoz. Állítása szerint 1990-ben szült egy egészséges gyermeket, amit gyanús körülmények között vettek el tőle a kórházban. Milana egy szintén hasonló esetekkel foglalkozó belgrádi egyesületnek is besegít. Ügyvédként jogi segítséget próbál nyújtani azoknak a szülőknek, akik az övéhez hasonló történetekkel fordulnak az egyesülethez.

Milana  Janković: „Élő gyermeket szültem. A szülés után azt mondták nekem, hogy a kisbabám meghalt. Azt mondták, hogy fiatal vagyok, és lesznek még gyerekeim, valamint, hogy a kórház majd eltemeti a holttestet. Hazudtak. A mai napig nem tudom a kisbabám él-e vagy sem.”

A Mlađan Radivojević ügyét megoldó eltűnt csecsemők ügyeivel foglalkozó egyesületnél elmondták, hogy a nyomozásaik során folyamatosan falakba ütköznek a hivataloknál, ami számukra még jobban erősíti a gyanút, hogy az eltűnt szerbiai kisbabák szervezett emberkereskedelem áldozatai lettek. Az egyesület most azért harcol, hogy alakuljon egy állami testület, ami komolyan foglalkozna az ilyen ügyek felderítésével.