Önzetlenség, összefogás, szorgalom - Felújítják Szarvákék otthonát

Az életkörülmények rendkívül rosszak. Jóakaratú emberek próbálnak segíteni rajtuk.

Szarvákék szociális segélyből élnek. Amióta a családfő vállalata tönkrement, napszámba jár. A Hunyadi János utca végén levő házat pedig a katolikus plébániától kapták használatra. Nincs benne elég hely ekkora családnak. Ráadásul rendkívül rossz állapotban van.

Nenad Erić, vállalkozó, Nagybecskerek: „A körülmények, amelyek között a Szarvák család élt, az katasztrofális. Nem volt mosdójuk, se konyhájuk, szinte semmijük sem volt. Egy folyosón és két padló nélküli, roskadozó szobában éltek. Úgy döntöttem, hogy ahogy tudok, segítek rajtuk. Kezdetben azt hittem, hogy majd mindent magam csinálok, néhány barátommal, de már többen vagyunk, és a munkálatok szépen haladnak.”

Egy hónap alatt sikerült felépíteni egy teljesen új 45 négyzetméteres házrészt, nappalival és mosdóval. Az épület járdát, vízvezetéket és szennyvízlevezetőt kapott, megerősítették az épület alapját. A gyerekek is kivették a részüket a munkából.

Szarvák Leontina: „Mi dolgozunk, segítünk a mestereknek, csináljuk a betont, ragasztjuk. Én keverem, ők kenik, meg én is kenem. A mesterek is jönnek segíteni. Én elviszem a kannát, teszek bele masszát, felkeverem és kenem.”

A munkálatokat önkéntes alapon, adományokból végzik. Eddig mintegy harminc-negyvenen dolgoztak a házon.

Szarvák Gabriella: „Legtöbbet segítettek ezek a magánvállalkozók, akik így privátul dolgoznak. Úgyhogy a legtöbben azok segítettek. Écskaiak, voltak, bosnyákok, itt van a vejem, ő is segít, ő roma, és ő is dolgozik egész nap, és most, ahogy itt vannak, akkor ő is segít, meg szerbek is, magyarok is, mindenki belesegít.”

Szeretnék felújítani a két utcai szobát is. A legfontosabb azonban a háznak a villanyhálózatra való újbóli csatlakozástatása volna. Ugyanis már több mint két éve, hogy Szarvákék sötétségben élnek.