A partizán megtorlás áldozataira emlékeztek Verbászon
Szabady Károly plébános misét mutatott be az áldozatok lelki üdvéért a katolikus templomban, megkoszorúzták a verbászi tömegsírok közelében álló keresztet, végül gyertyagyújtással rótták le kegyeletüket az emlékezők.
Helyiek, de Magyarországra és Horvátországba elszármazott verbásziak is részt vettek a katolikus templomban megtartott szentmisén, amelyet az 1944–45-ös partizán megtorlás ártatlan áldozatainak emlékére tartottak. A megemlékezés a verbászi tömegsírok közelében álló keresztnél folytatódott. Kuzsán Ilona, Szeged: „Mindkét nagyapámat kivégezték, az egyiket, aki ebben a temetőben van, azt agyonverték magyarsága miatt, meg az egyház tanácstagja is volt, és azokat szedték előre, meg az értelmiségieket, hogy ne nagyon buzdítsák a népet. A másik nagyapámat, a Szegedi nagyapámat pedig a Cukorgyárnál belelőtték a kanálisba.”
A jelöletlen tömegsírokat, melyek a valamikori katolikus, evangélikus és református egyházak temetőinek területén húzódnak, teljesen benőtte a gaz. A helyiek évről évre próbálják megtisztítani az utat a sírokhoz, hogy emlékezni tudjanak. Paróczi Mária, Verbász: „Mind a két nagytatámat elvitték hajnal idején, és nem tudtuk, hogy hol vannak, merre vannak, azért én a mai napig is reménykedek abban, hogy ha ide kijövök, erre a helyre, hogy talán ők is itt vannak, és meg tudok róluk emlékezni, mert sajnos, mint élő embereket nem tudtam megismerni, csakis fényképről.
Több száz németet és magyart végeztek ki, az áldozatok pontos száma és kiléte a mai napig nem tisztázott. Cseresnyésné Kiss Magdolna, kuratóriumi elnök, Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány, Magyarország: „187 áldozat szerepel az úgynevezett háborús bűnösök könyvében, ahonnan egyáltalán azonosítani lehet, hogy kik kerültek tömegsírba, természetesen itt is ártatlan polgárokról beszélünk, akik vállalva azt, hogy itt maradva a magyarok bejövetelekor, valóban magyarként viselkedtek és magyarnak érezték akkor is magukat, ez volt talán az egyetlen bűnük.”
A kutatások mindmáig folynak. Horváth László, Zágráb: „Kiadunk egy könyvet a horvátországi magyarok és németek vesztesége, valamint a bácskai magyarok és németek vesztesége Ꜥ44 és 45-ben, össze is szedtünk több mint ezer nevet, születési helyük és esetleg a katonai alakulatok szerint, és reméljük, hogy két hónapon belül ki is fogjuk adni.”
A verbászi magyarságnak fontos, hogy méltó emléket állítsanak a megtorlás ártatlan áldozatainak. Bógáncs Andrijašević Lívia, verbászi elnök, VMSZ: „Megvan a párbeszéd már az önkormányzattal is, mivel nincs még pénzösszeg erre. Egy emlékművet is felállítanánk az elhunytaknak, és akkor méltóképpen lenne megemlékezve, mások is, akik nem magyarok és nem németek, azok is, hogy tudják, hogy itt mi is történt, és hogy kik is vannak eltemetve.”
Az emlékezők megkoszorúzták a verbászi tömegsírok közelében álló keresztet és gyertyagyújtással rótták le kegyeletüket.
