Tisztelgés a kaponyai csata előtt (videó)

A kaponyai csata előtt tisztelegtek ma. A Bajmok és Szabadka közötti emlékmű megkoszorúzása előtt a kegyelet virágait elhelyezték Töröky Pál bajmoki kántortanító sírjánál, aki részt vett az 1849-es ütközetben. Töröky részt vett az 1848/49-es szabadságharcban. A kaponyai csata után telepedett le Bajmokon. A faluban kántortanítóként tevékenykedett. A Dózsa György Magyar Művelődési Központ tagjainak éneke tette ünnepélyesé a megemlékezést. Töröky Pál sírján tábla állít emléket annak a 7 bajmokinak, aki biztosan részt vett az 1848/49-es eseményekben. A koszorúzás után a kaponyai csata helyszínére vonultak az emberek. A kaponyai csata helyszínén Bunford Tivadar arról beszélt, hogy március 15-e közeledtével számot kell vetnünk tetteinkkel, eredményeinkkel. A VMSZ szabadkai elnöke kiemelte, a szabad magyarság nem cél, hanem lehetőség, amellyel élni kell. A rendezvényen elhangzott, ez a harmadik emlékmű, amelyet az ütközet tiszteletére állítottak. Az I. és II. világháborút követő hatalomváltáskor mindig ledöntötték az emlékművet. A mostanit 1999-ben állították fel. A cserkészek azóta mindig részt vesznek a tiszteletadáson. Bálint Zoltán, segédtiszt, Észak-bácskai Magyar Cserkészegyesület: „Ez a történelmünk része, sőt a történelmünk meghatározó része a két év, a 48/49-es szabadságharc. Mi, a szabadkai magyar cserkészek alapvetően a nevelésünkben, az előadásainkba, a táborainkba befonjuk ezt.”



A kaponyai ütközet volt a délvidéki hadjárat első sikeres magyar csatája. Az összecsapás a magyarok és a szerbek között ágyúpárbajjal kezdődött, amit a szerbek nyertek. Gaál László alezredes visszavonulni kényszerült, amit az ellenfél futásnak értelmezett. A Bács-éren átkelő szerb erőket érte a magyar szuronyroham, amely pánikot keltett. Halász Tibor, történész: „A szerb, akkor győztes haderő egész Vajdaságot már elfoglalta, az akkor magyar Délvidéket, Szabadka irányába támadtak Zombor irányából. Itt a kaponyai csárdánál, a Bács-érnél volt a csata. Nagyjából ötezer szerb 13 ágyúval és a Szabadkáról kivonuló mintegy 3500 magyar honvéd és nemzetőr között zajlott a csata. Gaál László vezetésével győz a magyar honvédség, megvédték Szabadkát, ilyen módon biztosítva azt, hogy a szerb haderő se Szabadkát ne foglalja el, se Szegedet.” A megemlékezés végén koszorút helyeztek el többek között Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának, a Vajdasági Magyar Szövetségnek, a Dózsa György MMK-nak, Bajmok Helyi Közösségének és Bácsalmásnak a képviselői.