Tizenöt éves a muzslyai Szent Erzsébet Szeretetház
Minden szerdán együtt imádkoznak, énekelnek, szórakoznak a muzslyai szépkorúak a Szent Erzsébet Szeretetházban, amely 2006 óta működik a helyi katolikus plébániától kapott épületben. Évekig Somorai Aranka volt a szeretetház vezetője, ezt a feladatot három évvel ezelőtt Gizella nővér vette át.
Rácz Mária Gizella nővér, a Szent Erzsébet Szeretetház vezetője: „Mi a célunk? Az, hogy összejöjjünk, összetartsunk, egymást megértsük, egymást átsegítsük a nehézségeken, s valami módon ez itt sikerült. Ahogy én tapasztalom, nagyon szívesen jönnek, pedig nagyon egyszerű körülmények között vagyunk.”
A szeretetház munkáját önkéntesek segítik. Szerdán mindig eljön a karitász nővére is. A közösségnek jelenleg 36 aktív tagja van.
Sötét Erzsébet, Muzslya: „A jó Istent kérem, az áldását, hogy ennyi évet megadott, hogy ott lehessek köztük, és ezután is, ha még bírok. Igen, ott meszelés, ott takarítás, ott minden volt. Voltak nehéz napok, könnyebb napok, de mégis, a jó Isten a számunkra mindent kieszközölt.”
A tagság saját hozzájárulásból - önkéntes munkával - reggelit készít az egybegyűlteknek. Télen fűtött szoba várja őket. Az épület fenntartásának a költségeit az egyházközség fedezi.
Kovács Katalin, Muzslya: „Nagyon szépen átjavították és nagyon szépen, meg jól éreztük magunkat mindnyájan. És azóta is ott élünk, dolgozunk, szeretjük egymást. Becsüljük. Minden szerdán összejövünk.”
A szeretetházba főleg asszonyok járnak. Csíkos Anna a megboldogult férjével együtt kezdett járni a találkozókra.
Csíkos Anna, Muzslya: „Mindenki szeret eljönni, mert tényleg ott az ember kikapcsolódik. Szeretjük, tiszteljük egymást. Meghallgatjuk egymást és azt nem lehet elmondani, mikor belépünk az ajtón, mikor köszönünk egymásnak, rámosolygunk egymásra, és mindenki úgy érzi, hogy „Téged ott valaki vár”.”
A találkozásokon igazi barátságok születnek, ha tudnak, segítenek egymásnak. Szinte mindenkinek van távolba szakadt családtagja.
Kapusi Ilona, nyugalmazott nővér, Muzslya: „Sajnos ebben az utolsó években nagyon elszakadtak, a szülők a gyerekektől. Akkor ők ide eljönnek, és nekünk elpanaszolják a bánatukat, ami van. És mi nagyon szívesen meghallgatjuk. Ha tudunk, tanácsot adni, vigasztaló szavakat.”
A muzslyai szépkorúak azt remélik, hogy hamarosan vége lesz a járványnak, és félelem nélkül találkozhatnak, már nagyobb létszámban, hetente többször is.
