A világ legmodernebb technológiáival segít a vajdasági fiatalember
Kovács Denisz a muzslyai Szervó Mihály Általános Iskolában volt kisdiák. Anno az anyukája sokszor feltette neki a nagy kérdést „mi szeretnél lenni, kisfiam?”. Denisz emlékezetében pedig élénken él a pillanat, amikor egy alkalommal határozottan kijelentette, biológus lesz belőle.
Az általános iskolát követően egyre inkább az emberi test és a genetika tudománya kötötte le a figyelmét. Így az Egészségügyi Középiskolát választotta. Az ott tanultak még inkább ösztönözték arra, mivel is szeretne igazán foglalkozni, és végül a segítő szakmák kerültek előtérbe.
Ugyan nem volt mindig kitűnő tanuló, de a szaktantárgyakat mindig is szerette, így a negyedik osztály elején eldöntötte, hogy egyetemre fog menni. A gyerekkori álmot hajszolva belevágott a biológus képzésbe, azon belül is a molekuláris biológia vonzotta leginkább. Fél év után rá kellett jönnie, ez mégsem az ő világa. Hiányolta az emberekkel való kapcsolatot, az empatikus segítő szakmai részt, ami az Egészségügyi Középiskolában olyan sokszor jelen volt a gyakorlati órákon. Így hát, fél év után, mégis visszatért az egészségügyi vonalra, viszont ezúttal már egy másik országban.
Egy évvel később már a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar gyógytornász-fizioterapeuta szakának diákjaként fejleszthette magát. Nagyon szeretett egyetemista lenni, és teljes mértékben ki is tudta élvezni egyetemi éveit. A tanulás mellett mindig jutott ideje a szórakozásra és az egyetemi programokra is.
Nagyon sok embert ismerhetett meg az egyetemista évei alatt, és életre szóló barátságok is köttettek. Nagyon megszerette a neurológiát, ami az idegrendszerrel foglalkozik. A diploma megszerzése előtt már ebben az irányban igyekezett munkalehetőségek után kutatni. Mivel a szerb nyelvet szinte anyanyelvi szinten beszélte, már a diplomaosztó előtt felkérték, hogy csatlakozzon egy újonnan nyíló robot rehabilitációs központhoz, mint az első gyógytornász. Ennek a feltétele néhány hónap gyakorlat, és szakmai tapasztalat volt, amit Zágrábban majd Dubrovnikban lehetett elvégezni. Mivel nem állt távol tőle az új országba való költözés gondolata, kapott is a lehetőségen és belevágott.
Miután végzett a szakmai továbbképzésekkel a robot asszisztált rehabilitáció körében, Budapesten kezdte meg pályafutását. Frissen végzett gyógytornászként érezte, hogy a tudását minél előbb bővítenie kell, így majdnem két év alatt sikerült a lehető legtöbb továbbképzést elvégeznie, ami elérhető volt Budapesten a neurológia témájában. Így sikerült magas szinten elsajátítania a Proprioceptív Neuromusculáris (PNF) koncepcióját, ami egy hatékony nyújtási technika, melynek célja az izom megnyújtása úgy, hogy közben kikerüli a feszítési reflexet. Emellett a járásanalízis terén is továbbképezte magát.
A szakmában eltöltött évei alatt az egyetemi oktatást is kipróbálhatta. Neurológiát és PNF-et tanított a hallgatóknak. Elmondása szerint hatalmas élmény volt számára, és szívesen folytatná a továbbiakban is. Mindeközben külföldi munkalehetőségek is megadattak Denisz számára, amiket nagy örömmel fogadott. Így jutott ki több alkalommal is Thaiföldre, ahol a világ jelenlegi legmodernebb és leginnovatívabb módszerével való kezelést tanulhatta. Bár nem volt könnyű, de szerencsére sikerült összeegyeztetni a munkát és a tanulmányok folytatását. Volt, hogy a thaiföldi hatórás időeltolódás miatt hajnali 2 órakor kelt, és prezentálta a kutatásokat az Európában lévő tanárainak.
Azt vallja, hogy az ember egy életen át tanul. Idén megszerezte a mesterfokozatot is. Nem hiszi, hogy itt véget érnének a tanulmányai, talán belevág a doktori fokozat megszerzésébe is, bár azt mondja, hogy az egy igazán nagy kihívás lenne számára. Még szerencse, hogy szereti a kihívásokat.
