A virtuális világ hatására összemosódó realitás, hiányos kommunikáció

Néhány hónap választja el a büntethetőség alsó határától a belgrádi lövöldözés elkövetőjét. K.K. nincs még 14 éves, így nem állítható bíróság elé.

Aleksandar Vučić államfő javaslatot tett arra, hogy a korhatárt 12 évre csökkentsék. Az elképzeléssel kapcsolatban Buckó György ügyvéd Közügyek című műsorunkban fejtette ki véleményét: „Ezt a szakmai körökben is egyesek már javasolják egy-két éve. Majd az illetékesek eldöntik, hogy ez helyes-e. Megjegyezném, hogy Európában borzasztó nagy a különbség. Van olyan ország, ha jól tudom Svájc, ahol hét év a büntethetőség alsó határa, de ugyanakkor van olyan is, mint Belgium, ahol 18. Két-három hónap van még a születésnapjáig, vagyis hogy 14 éves legyen. Ilyenkor nem a naptári évet nézik, hanem azt, hogy betöltötte-e már a születésnapját." - részletezte az ügyvéd.

Az elkövető várhatóan speciális intézetbe kerül, ahol biztosítani tudják számára a körülményeket személyiségének megfelelő fejlődéséhez, részletezte prim. dr. Sági Zoltán, neuropszichiáter: „Egy olyan jelenségről van szó, amely az értékrendszerünk működéséről is szól. Itt egy fejlődő személyiségről beszélhetünk. Ilyenkor a szakma azt ajánlja, hogy olyan keretek között, olyan intézményben történjen a további élete, ahol megvannak a személyiségfejlődés szakmai feltételei. Az intézeti elhelyezést nem egyfajta magánzárkaként kell elképzelni, nyilván a szocializálódása szempontjából a korosztályával is érintkezik, tehát ő nem egyfajta magányos farkasként fogja további életét eltölteni. A személyiségfejlődésnek ez egy specifikus időszaka, amikor tulajdonképpen a legsebezhetőbb az identitásélésnek a szakasza, amikor a külső behatások, minták határozzák meg a gondolkodásának a logikus rendszerét, nem pedig az az erkölcsi érettség, amely ilyenkor még nincs jelen."

Annak kapcsán, hogyan kerülhetett a gyerek kezébe apja fegyvere, Buckó György emlékeztetett, Szerbiában szigorú a fegyvertörvény, az európai államok közötti rangsorban is a szigorúak közé tartozik. „Elzártan, fémszekrényben külön kell tárolni a lőfegyvert és külön a töltényt. Volt is itt széf, nem is egy, de ha az apuka lövészeti gyakorlatra vitte a 12 éves fiát többször is, akkor nyilván azt is láthatta, hogy mi a széf kódja, vagy hol a kulcsa. Arra pedig, hogy miért vitte lőni, semmilyen észszerű magyarázat nincs. Ez törvénytelen. Az édesapa részéről, a lövészeti szakosztály vezetőitől, a biztonságiaktól, oda be se szabad lépni egy fiatalkorúnak, nem hogy még célzó gyakorlatokat végezzen. Tehát ez törvénytelen, és nyilván ennek meglesznek a büntetőjogi felelősségre vonásának a következményei."

A személyiségfejlődés ezen szakaszában összemosódik a realitás - mondja a neuropszichiáter. „Ez egyébként nem civilizációs újdonság. Ez mindig így volt, a korábbi évszázadokban is. A különbség, és ez lényeges különbség, a minta, amely rendelkezésre áll. Ebben az összemosódott világban több élet létezik. Egyet lelőttem, akkor az majd fölkel és szalad tovább, és akkor tovább fogom lőni. A lényeg, hogy a reális következmények nem tudnak érződni, nincs érettség, nem érti, nem tudja ezt látni, érezni magában. Ebben a korban egyébként is a lázadás, a minden ellen történő lázadás, az indulatok kontroll nélküli lereagálódása történik, ezt érzékeli minden szülő. De megmondani, hogy ez most valamilyen kórosnak a megnyilvánulása, vagy pedig egy természetes folyamatnak egy fázisa, ez borzasztóan nehéz."

Buckó György szerint a legfontosabb a kommunikáció a szülő és a gyerek között. „Szánjon egy szülő elég időt arra, hogy ismerje a gyerekét, hogy megismerje a gyerekét, megismerje a problémáit, megismerje a gondjait, ha esetleg ez a szülő tudott volna arról, hogy hogy kerülhetett föl a fiának a halállistájára 15 diáktárs neve, akkor biztos valamilyen ok volt a háttérben, hacsak nem egy kóros elmeállapotról van szó, de ezt a szakma majd megállapítja. De amennyiben nem, akkor ezt a gyereket, és most nem áldozatnak akarom feltüntetni, de ki tudja hány inzultus, hány támadás és különféle negatív hatás érte addig, amíg ő eljutott oda, hogy tizenöt kortársa életét kívánja kioltani. Azt is hallottuk, hogy állandóan jobb eredmény elérésére ösztökélték, ami jó, de nem versenyló az ember. Az ember az először is ember. És én most ezt nem jogászként, büntetőjogászként mondom, emberként érzem így, a legfontosabbnak ezt tartom. Ezt nem lehet törvényben előírni. Ezért meg kéne változni, egy kicsit ebben a rohanó világban lelassulni, és többet foglalkozni egymással, gyerek, szülő, minden szinten. Én úgy gondolom, a megoldás kulcsa valahol itt van."