60 éve hunyt el Édith Piaf
A városi legenda szerint a kis Giovanna, akit az utca gyermekeként ismertek a helybéliek, a lakásuk előtti téren született, de mint a korabeli újságcikkekből is kiderül a család beért a kórházba. Ám a valóság olykor olyan unalmas.
Párizsi szívdobbanás
A kis Édith az apjával kéregetett forgalmas kerületekben, majd miután betöltötte tizenötödik életévét, alkalmi munkákból tartotta el magát, illetve aprópénzért mulattatta a járókelőket. A szegénynegyedbéli barátnői vele ellentétben mind a testüket árulták mindenféle züllött alaknak, csakhogy összegyűjtsenek pár frankot ennivalóra. A félénk lányka, azonban egy alkalommal átmerészkedett a város másik felébe, ahol a jómódú francia polgárok éltek. Itt a macskaköveken andalogva és dalolva várta, hogy rámosolyogjon a szerencse. Egy hírhedt impresszárió Louis Leplée fedezte fel magának, aki elegáns éttermében előadóként alkalmazta. Itt a kabarévilág legkedveltebb csillagaival léphetett fel, valamint olyan ismert művészekkel is, mint a szeretett színész, Maurice Chevalier. Giovanna kisasszony nem kapott saját öltözőt, és Leplée még fellépő ruhákat sem akart vásárolni a számára, mert azt szerette volna, ha mindenkinek egy őzikeszemű, esetlen tünemény képe rajzolódna ki, valahányszor meghallják pártfogoltja hangját.
Csoda született
A Giovanna név sem volt megfelelő egy előadó számára, ezért termetéből adódaón kismadárként, majd verébként (piaf) kezdték szólítani. Ekkor született meg a hölgy, aki később Édith Piaf néven hódította meg a világot. Jótevője, és ügynöke, Louis gyilkosság áldozata lett. Piafot is kihallgatták, majd bizonyítékok hiányában elengedték. Mindeközben karrierje töretlenül ívelt felfelé. Lemezajánlatokat kapott, 1940-ben, pedig Jean Cocteau nagysikerű színdarabjában is szerepelt. A legnagyobb áttörést számára mégis az 1944-es esztendő hozta, ugyanis ekkor romantikus viszonyba bonyolódott Yves Montand énekessel. Az ötvenes évek közepén az Amerikai Egyesült Államok zenekedvelőinek szívébe is oly mértékben belopta magát, hogy még maga Ed Sullivan, a The Ed Sullivan Show házigazdája is vendégül látta műsorában, egy rövidke vendégszereplés erejéig. 1956 és 1957 között pedig nyolc alkalommal kápráztatta el a Carnegie Hall közönségét. Egy apró termetű primadonna, akinek orgánuma számtalanszor rengette meg a párizsi Olympia nagytermének deszkáit. A publikumot sosem érdekelte, hogy tudatmódosító szerektől bódultan, vagy betegen áll a színpadra, egyszerűen csak látni szerették volna, mert 1960-ban már köztudott volt, hogy bármikor életét veszítheti. Ugyanebben az esztendőben bővítette repertoárját a „Non, je ne regrette rien" avagy a „Nem bántam meg semmit" című szerzeménnyel, amely máig az egyik legismertebb sanzonja.
A sanzon királynője
„Nem bántam meg semmit" énekelte a kicsi „veréb", akinek a hangja olyan volt, mint a napfény dörzspapíron. Átérezte a melódiák minden sorát, és pantomimszerű kézmozdulataival még a kőszíveket is megdobogtatta. Ő volt, és máig ő maradt a francia dal, avagy a sanzon királynője, aki 1963-ban eltávozott. Édith Piaf hangja még most is ott visszhangzik Párizs utcáinak házfalai között. A Champs-Élysées sugárút aszfaltját taposva, ma is úgy érezhetjük mintha a művésznő lábnyomait követve járnánk. Hatvan esztendő telt el azóta, hogy ágyban, párnák között hunyt el, de azok a melódiák, amelyeket hátrahagyott, az idők végezetéig éltetni fogják. „La Vie en rose" avagy „Rózsaszínű világ", „Himnusz a szerelemhez", „Milord", „A harmonikás", a „Padam ... Padam …" és még sok más. Franciaország nemzeti kincse, aki nem sütkérezhetett eleget sikereinek fényében.
