Imola - Gyermekopera

Az Imola-gyermekopera projektet a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma „A hazai és határon túli művészeti tehetséggondozó programok támogatása” című pályázat keretein belül tette lehetővé.
Az Imola gyermekopera egy olyan projekt, melyet Szabadka kulturális örökségének ápolására és a Kisbajmokban, Szabadka külvárosában, található szélmalom 150 éves évfordulójának megünneplésére dolgoztak ki. Ez a szélmalom az egyetlen, mely a 11 valamikori szabadkai szélmalom közül fennmaradt, melyek egykor Európa jelentős részének biztosították a minőségi lisztet. A Szabadka ipara és iparosai című munkájában Stevan Mačković, a Szabadkai Történelmi Levéltár történésze és levéltárosa beszámol a malomiparról is, amely fontos eleme volt a szabadkai ipar és polgári kultúra fejlődésének. Az első gőzmalom 1861-ben lépett működésbe, 1862-ben pedig megépült az első szélmalom.

Az Imola gyermekopera librettójának szerzőnője, a teatrológia doktora és a Szabadkai Városi Könyvtár könyvtárosa, Fleis Rita, aki a Szülőföld részlegen dolgozott, ahol az anyanyelven íródott irodalom megőrzésével foglalkozott, úgy döntött, hogy az első Szabadka községi szélmalom építésének 150. évfordulója alkalmából ír egy librettót egy olyan operához, amely a 20. század elejétől ünnepli a szabadkai vállalkozókat és a 11 szélmalomra emlékeztet, amelyek Európa ezen részének népeit táplálták, és amelyek közül mára egyetlen egy maradt Szabadka környékén. A szimbolikus történet az őrléssel foglalkozó Molnár családról szól, melyben apa, anya és tizenegy gyermekük életét ismerhetjük meg, közöttük a legkisebb lányt, Imolát. Ő egy nyugtalan, kíváncsi rakoncátlankodó, aki mindig készen áll a kalandra, melyben megismeri városának gyönyörű épületeit és hírességeit. Az ő léte és pusztán a neve egy irodalmi utalás, amely az egyetlen fennmaradt szabadkai szélmalmot rejti.

A projekt zenéjét Kovács Ferenc, a Vajdasági Rádió és Televízió és a Zmaj gyermekjátékok tapasztalt zenei szerkesztője, valamint az újvidéki tamburazenekar karmestere szerezte.

Az Imolát előadják a szabadkai Széchenyi István Általános Iskola magyar és szerb nyelvű diákjai, akiket az iskola tanárai és a diákok szülei segítettek. Az énekesek és a színészek a 4/1. és a 4.a osztály tanulói, a rendező Tamás Sándor zenetanár, a diákok-énekesek mentorai pedig Snežana Gligorić, Kobrehel Lenke és Tamás Sándor. Simonida Đorđević képzőművészet-tanár gondoskodott a jelmezekről és a díszlet egy részéről.

Az Imola gyermekopera cselekménye:

Imola egy olyan kislány, aki ebben a gyermekoperában az utolsó „szélmalomtúlélőt“ jelképezi, az utolsó fennmaradtat a tizenegy szélmalom közül, melyek a XX. század elején Szabadkán lisztet őröltek. Emiatt Imola egy molnárcsaládban (a Molnár családban) él tíz testvérével együtt. Ő egy nyugtalan és kíváncsi kislány, aki szeretné felfedezni a környezetét, szereti a játékot és gitározik, és mivel ő a legfiatalabb, a legkevésbé örül a kemény malombéli munkának. A XX. század elején, az iparosodás idején, a gyerekeknek is dolgozniuk és segíteniük kellett az otthoni teendők elvégzésénél, beleértve Imolát és testvéreit. A molnárok munkája nem volt könnyű, a szülőknek gyakran volt szükségük segítségre, a liszteszsákok pedig nehezek voltak, különösen akkor, ha néhányukban Imola rejtőzött. Bár nem gazdag szabadkai polgári családból származnak, Imola és testvérei mégis szeretnek öltözködni, és a bátyjaikkal együtt imádnak kóborolni a városban, és meglátogatni az újonnan épült épületeket, mint például a Városházát és a Raichle-palotát. A szülőknek nincs annyi pénzük, hogy biztosítsák a vidámpark nyújtotta élvezeteket, így inkább a szerény életre tanítják őket, de a modernizmus szelleme a XX. század elejéről a szecessziós pompába csábítja őket, így sorra veszik az újonnan épült épületeket.

Ebben a kissé szürreális szabadkai körsétában, melyben az idő is megállt, és a városházi toronyóra mutatói a szélmalom légcsavarjaira emlékeztetnek, a kis molnárok megismerkednek a Városházával, a Raichle-palotával, a Korzóval és a híres szabadkaiakkal is, mint például Ivan Sarićtyal, az akkori Osztrák-Magyar Monarchia kerékpáros és légi közlekedési úttörőjével, Vermes Lajossal, a palicsi olimpiai játékok szervezőjével, mellyel megalapozta a sport fejlődését a régióban, sőt építtetett egy aszfaltozott kerékpárutat és egy ingyenes szállodát a sportolóknak. Míg ők a várost járják, az anyjuk, és különösen az apjuk aggódik a munka miatt, ami életük fő kötelessége, ugyanakkor kiváltsága is, így kérdezősködnek gyermekeikről, és azt gyanítják, hogy a leleményes Imola a felelős ezért a kalandért is. A városban való kutatás közben a szülők egy fiúval találkoznak, aki elmondja nekik, hogy Imola Ivan Sarić társaságában van, hogy minden molnárgyerek csillag alakú süteményeket rág az ég tálcájáról, most pedig valóban elég az időből, és mindez egy mese és egy csodálatos történet, amelyben Imola 150. születésnapját ünnepeljük, a megszemélyesített szabadkai szélerőművét.

Kisfilm: Hogyan készült az Imola - az alábbi linken: https://www.youtube.com/watch?v=pl2Kbswl1aM