120 éves lenne a Zorka Vegyiművek

A cég utolsó munkásait 2006-ban bocsátották el, akkor szűnt meg a gyár, majd hamarosan le is bontották. A Szolidaritás Szabadkai Polgárok Egyesülete szervezésében az elbontott gyár helyén gyűltek össze az üzem egykori dolgozói és megbeszélték, hogy ezentúl minden év áprilisában találkoznak a Zorkások.

1904 tavaszán egy osztrák vegyipari konzorcium határozatot hozott arról, hogy Szabadkán felépít egy vegyipari üzemet Clotild néven. A tervek a szuperfoszfátnak, a porállagú műtrágya egyik alapanyagának az előállítását irányozták elő. Az építési munkálatok heteken belül elkezdődtek, és 1906-ban a Clotild már 40 ezer tonna készterméket termelt. A század elején Délkelet-Európában ez volt az első és egyetlen vegyipari üzem, amelynek megalapítása egyúttal Szabadkán a gyáripar kezdetét is jelentette. Addig csak legfeljebb 40 munkást alkalmazó magánüzemek léteztek, a Clotildnak pedig már akkor 200 bejelentett és 200 idénymunkása volt. A gyár létrehozásával indult meg az iparosodás Szabadkán.

A Zorka a város északi, gyéren lakott részén épült fel. A vállalat később megvásárolta és munkásainak ajándékozta a környező telkeket, aszfaltutakat, szennyvízelvezető csatornarendszert és ivóvízhálózatot építtetett ki. Közben folyamatosan új részlegek épültek, a Zorka vegyészmérnökei és agronómusai pedig a gyár saját laboratóriumában dolgoztak. Itt a tudományos kutatómunka mellett piackutatás is folyt, így tudta a Zorka újabbnál újabb termékeivel megelőzni a vetélytársait. Szalma Péter 22 évesen helyezkedett el, és több mint 29 évig dolgozott a vállalatnál.

„- Jó volt, mint csapat, nagyon jó volt.
- A Zorka fénykorában hányan dolgoztak a gyárban?
- A fénykorában 2100 körül. Onnan tudom, hogy benne voltam a munkástanácsban, elnök voltam, alelnök, onnan tudom, hogy mennyien voltunk.”

1960-ban a Slavica néven működő kisüzem is csatlakozott a Zorka Vegyiművekhez, így beindult a kozmetikai és fertőtlenítőszerek, majd később a növényvédő szerek gyártása is. Ott volt a vállalati kifőzde is. Horvát Etel 1974 októberétől 2002-ig dolgozott a Zorkában, pontosabban a konyhán, ahol a Slavicában elkészített ételt osztották a munkásoknak.

„- Ide hozták, mi osztottuk a kantinban. Tehát 1700-1800 adag étel volt minden délelőtt.
- És általában mit kaptak a munkások enni?
- Főtt ételt. Kétféle főtt ételt, meg szárazat is.”

A megjelent egykori dolgozók szinte mindegyike azt mondta, olyan volt a közösség, mintha testvérek lettek volna, soha senki sem veszekedett, és nagyon szerettek a Zorkában dolgozni. Olajos Nagy Miklós, a Szolidaritás Szabadkai Polgárok Egyesületének elnöke 1969-től a gyár bezárásáig, 2006-ig volt Zorkás.

„Majdnem minden évben alakult egy új üzem, egy új termék. Azért is szerveztük többek között ezt a gyűlést, hogy kimondjuk, Szerbiában nincs műtrágyagyár. Tehát Pancsován egy keveset, Šabacon csinálnak, de az nem elég abszolút Szerbia mezőgazdaságának. Érdekes az, hogy a mi jelünk micsoda. A mi jelünk a retorta és a mezőgazdaság. Tehát állandóan, a kezdettől kezdve végig a mezőgazdaság, a parasztok szolgálatában voltunk.”

Olajos Nagy Miklós hozzátette, amikor az országban szinte még senki nem ismerte a környezetvédelem szó jelentését, a Zorkában már környezetvédelmi egység is működött.