Idén silányabb a nád minősége
A bánáti Erzsébetlakot több száz éven keresztül a nád és a nádvágás éltette. A Bega, a Tisza és halastavak ölelésében fekvő vidéknek a sorsa szinte összenőtt ezzel a növénnyel.
Egyre kevesebben foglalkoznak nádvágással, ami inkább csak mellékkereseti lehetőség. Pedig mára a nád betakarítása könnyebb lett, nem kell már a kézi nádvágó szerszám, a gyalázka. Helyette speciális kombájnokkal végzik a munkát. „Azelőtt sokkal többen voltak. - emlékszik vissza Ladvánszki Ernő. -Voltak száz-százötvenen, kétszázan is dolgoztak itt ebben a gyárban. Most a fiatalság csak megy ki vidékre. Maradnak itt ezek az öregek.”
A falu 1600 hektárnyi határából alig hatszáz művelhető. A mezőgazdaság mellett kereseti lehetőségként az itt élőknek maradt a halászat vagy a nádvágás, amely decembertől áprilisig tart. „Kétezer-kétezerötszáz dinárt lehet átlagosan megkeresni. - mondja Miša Havran. -Időbe telik, amire az ember kiér a terepre, közben ilyenkor rövidek a napok és nem lehet annyit dolgozni, mint nyáron. Amikor szortírozzák a nádat, akkor lehet este nyolc-kilenc óráig is dolgozni. Most viszont délután fél ötkor már sötét van.”
Szabó Veronka 28 évig dolgozott a nagybecskereki kórházban és most első nőként felült a nádvágó kombájnra, a családi vállalkozásban dolgozik. „Egy kicsit nehezebb, de nem félek a munkától, mert végeztem már sokféle munkát, a dohánytermesztéstől a kukoricatermesztésen át most a nádig. Ez utóbbi kicsit nehezebb. Ez az első évem, hogy ezt csinálom. Majd meglátjuk a végén.”
A levágott nádat kévékbe kötik, majd beszállítják a faluban működő valamelyik nádfeldolgozó üzembe. Tavaszra feldolgozzák – szigetelő lemezt, fedőnádat és paravánt készítenek. Az áru legnagyobb részét Németországba exportálják. A nádkivitel a vidékről a múlt század hetvenes éveiben indult. Jobb időkben évente egymillió négyzetméter nádszövetet szállítottak Nyugat-Európába.