LNG, vagyis cseppfolyósított gáz

Görögországban a héten LNG-terminál építésébe kezdtek, ahova hajókkal érkezne a cseppfolyós gáz, majd egy új vezetéken keresztül látná el a Balkánt. A projektben Szerbia is érintett. Vészmegoldás vagy ez a jövő? Összefoglaltuk, amit eddig tudunk.

Az LNG a “liquefied natural gas” rövidítése, vagyis cseppfolyósított földgáz. A hagyományos földgáz lehűtésével állítják elő, -162 °C-ig csökkentik a hőmérsékletét, így a víznél kisebb sűrűségű halmazállapotba kerül. Színtelen és szagtalan, nem mérgező, de rendkívül gyúlékony. Legfőbb előnye, hogy könnyen szállítható olyan helyekre is, melyek messze vannak a kitermelési állomásoktól, és csőrendszerrel gyakorlatilag lehetetlen lenne az összeköttetés. Kiválóan alkalmas tengeri szállításra is. Egy köbméter cseppfolyós LNG-ből – visszagázosítás után – körülbelül 600 köbméter normál állapotú földgáz keletkezik.

A világ legnagyobb LNG-exportőre Katar, mely nagy harcban áll a titulusért az Egyesült Államokkal, de áprilisban ismét legyőzte vetélytársát. Az Arab-félszigeten fekvő aprócska állam készletei akkorák, hogy az egyik leggazdagabb országgá nőtte ki magát. Már az ukrajnai konfliktus elején jelezte, ha kell, ki tudja segíteni Európát, ha ott hiány lépne fel, ennek azonban feltételei vannak. Katarnak ugyanis élő, hosszú időre megkötött szállítási szerződései vannak elsősorban ázsiai országokkal. Ezek felbontása következményekkel járna, így az európai szállítást csak akkor vállalná, ha annak jó feltételei lennének – hosszú távú szerződések és magas árak.

A katari cseppfolyósított földgáz helyett így inkább az amerikai játszhat szerepet Európában. Már januárban történelmi csúcsra ért az EU LNG-importja 11,8 milliárd köbméterrel, és ennek 45%-a, vagyis majdnem a fele már az Egyesült Államokból érkezett.

Hamarosan a Balkánra is jöhet az amerikai LNG-ből. Ennek érdekében a héten megkezdték a görögországi Alekszandropoliszban egy terminál kiépítését, mely a jövőben képes lesz arra, hogy fogadja a cseppfolyósított gázzal teli speciális hajókat, majd egy vezetéken keresztül továbbítsa a gázt észak felé. Az útvonal Bulgárián és Románián halad majd át, Szerbia Dimitrovgrád magasságában csatlakozik hozzá. Az ezen az útvonalon érkező gázra azonban szép számban vannak érdeklődők, elsősorban az orosz gáz nélkül maradt Bulgária. A görög kikötőbe érkező mennyiség és maga a kiépülő csőrendszer azonban nem biztosít akkora kapacitást, hogy mindenkinek maradéktalanul kielégüljenek az igényei.

A kérdés az, képes-e ez az új technológia teljes alternatívát kínálni az orosz gázra Európának. A szerb közmédiának nyilatkozó szakértő szerint ez sok szemponttól függ, megvalósítása pedig nem egy-két hónap.

Jelica Putniković, szakújságíró: „Elvileg lehet alternatíva, de csak valamikor a következő tíz évben. Két éven belül ez nagyon nehezen működhet, talán csak jelképes mennyiség esetében. Németországnak például nincs is LNG-terminálja, és Görögország is csak most építi. Emlegetnek további terminálokat is, melyeket az európai partvidék kikötőiben hoznának létre. Először azonban ki kell építeni ezeket, majd az oda vezető csöveket, meg kell szervezni a szállítást a felhasználókig, esetenként egészen Európa középső részeiig. Emellett az is fontos, hogy legyenek mindig olyan országok, melyek tudnak exportálni az EU-nak, mert hiába lesznek kiépített terminálok, ha nincs gáz, ami érkezzen."

Az Európai Tanács elnöke, Charles Michel azonban bizakodón szólt kedden, a görögországi terminál kiépítésének megkezdésekor.

"Oroszország ukrajnai háborúja a cselekvésünket sürgeti. Minden bizonnyal az igazság pillanata is az Európai Unió számára. Fel kell építenünk az európai szuverenitást. Taktikusabbnak kell lennünk, és összekovácsolódnunk az energia-függetlenség terén. Már világos mindenki számára, hogy ez az, amit önök és mi is teszünk, közösen."
 

Szerbia a Balkáni Áramlat nevű vezetéken szerzi be jelenleg a neki szükséges földgázt Oroszországtól. Az útvonal azonban veszélyben van. Az oroszok ugyanis leállították a földgázszállítást Bulgáriának. Ennek ellenére a vezeték elvileg működhet, vagyis végigutazhat rajta a gáz Bulgárián keresztül Szerbiába, csak a bolgárok nem kapnak belőle. Abban csak bízni lehet, hogy szükség esetén, betartják a szabályokat. Emellett az is kérdés, hogy Szerbia meddig tudja tartani az ukrajnai háború kapcsán kialakított álláspontját, vagyis bár kiáll Ukrajna területi függetlensége mellett, nem vezet be szankciókat az oroszok ellen. Ha ugyanis előbb-utóbb arra kényszerül, hogy engedjen a nyomásnak, számítania kell Putyin válaszára. Így az LNG, bár nem teljes megoldás a helyzetre, némi alternatívát jelenthet a bajban.

Aleksandar Vučić, szerb elnök: „Össze kell kötnünk a gázszállítási rendszereinket. Mi már elkezdtük építeni az összekötő vezetéket Bulgária és Szerbia között, bízunk benne, hogy bolgár barátaink is elvégzik a munkájukat a határ másik oldalán. Ekkor lehetővé válik majd a cseppfolyósított gáz megfelelő mennyiségének fogadása a mi országunkban is."

Mindeközben az Európai Unió továbbra is azon dolgozik, hogy függetlenítse energiaellátását, ne csak az oroszoktól, hanem minden fosszilis energiahordozótól. Előtérbe helyeznék a megújuló energiaforrásokat, vagyis a napot, a szelet és a vizet, és nyitottak az új megoldások, technológiák iránt. 2020-ban a megújuló energiaforrások a bruttó villamosenergia-fogyasztás 37 százalékát tették ki az EU-ban. A megújuló forrásokból származó villamos energia több mint kétharmadát szél- és vízerőművek termelik. Az EU-s tagállamok közül Ausztria és Svédország a listavezető, Magyarország és Málta sereghajtó ebből a szempontból. Kérdés, hogy a környezetvédelmet zászlajára tűző Európai Unió politikájába mennyire fér bele az, ha a jövőben a fél világot áthajózó tartályhajók hoznak majd gyúlékony és robbanásveszélyes LNG-t az európai partokra.