Délmezopotámia a Szabadkai Népszínházban
A Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának harmadik bemutatója egy kalandjáték, abszurd történet, ami a szerző saját önreflexiója. Ádám nemcsak rendezte az előadást, de a darabot is ő írta.
A Délmezopotámia egy abszurd játék, amely a testképtudatot, annak zavarát, a nyelvi gátakról, az apahiány kérdéskörét járja körül sok humorral. Gyakorlatilag a szerző az előadásban a saját életét és traumáit vetíti ki.
Fekete Ádám: „Van benne ars poetica, mindenképpen autobiografikus, mert az én személyes életemből, az én mozgássérültségemből adódó különös testtudat és a többi test közötti érzett idegenségből jön. Pont ez volt a lényeg, hogy ide hozzam Szabadkára, ami egy határváros, ami egy nagyon különös légkörű hely.”
Baráth Attila Fekete Ádám alteregóját játssza.
„Ami az én karakteremet illeti, az gyakorlatilag Ádámnak a megtalálása bennem. Végül is ez az ő sorsát teszi egy metaforisztikus környezetbe. Úgy kellett őt megfognom, hogy azért mégse ő legyen, ha én játszom, akkor mégis belőlem épül a dolog, úgyhogy a közös nevezőt kellett megtalálni.”
Molnár Anna, díszlettervező egy egész cicavilágot álmodott színpadra.
„Nekem ez a macska úgy jött, hogy gondolkodtam, hogy Délmezopotámia, mi ez? Eszembe jutott, hogy a Tigris és az Eufrátesz között van, és felhívtam az Ádámot, hogy nem kellene egy tigris?”
Tigris nem, de cica kellett. Elég sok. A rendező és Molnár Anna díszlettervező is most dolgozott először Magyarországon kívül.
