Helyreállítják a kishorgosi keresztet

1964-ben egy területrendezés során tárták fel az egykori pusztatemplomot és 15 sírt. Az árpád-kori templom alapzatát 1993-ban visszaállították, mellette egy nagy méretű keresztet és öt kopjafát szenteltek fel. Az idő vasfoga megtette a magáét.

A kereszt körül kopjafák sorakoznak, védősánc óvja a fából készült feszületet. Az ősi szent hely emlékére állították fel a fából készült műemléket. A 60-as években feltárt középkori szentély alapzatát az eredeti kövekből restaurálták. Az autópálya mentén, a Szelevényi erdő és az egykori Kárász-birtok mezsgyéjén van.

Horgos számára rendkívül fontosak ezek az emlékek, bizonyítják, hogy ezen a területeken már nagyon régóta élnek emberek - mondja az emlékhelyet körbejárva Sors Róbert, a helyi közösség elnöke. Hozzátette, rengeteg építészeti remeket rejt a falu, ezeket az elkövetkező nemzedékek számára kellene megőrizni: „Nehéz az anyagi forrásokhoz hozzájutni, mint helyi közösségnek saját eszközeink nincsenek, tehát községi támogatással, a kereszt és a terület helyreállítása, pályázatokon, községen keresztül.”

Szakemberek már felmérték a területet, és a tervek kidolgozása után kezdődhetnek a munkálatok, és tavaszra be is fejeződhetnek.

A régészeti feltárást '93-ban, a templomrom alapzatának a helyreállítását Ricz Péter vezette. A szabadkai régész, nyugalmazott főmuzeológus elmondta, az alapok darázskövek, amelyek a környék mocsaras területein alakultak ki, egyfajta alföldi cseppkőképződésnek lehet őket nevezni.

Ricz Péter, régész, nyugalmazott főmuzeológus: „Ki kell emelni, hogy ez a hely itt Észak-Bácskában, a Tisza és Szabadka közötti területen az egyedüli olyan hely, ahol láthatóak konkrétan régészeti, vagyis történelmi nyomok.”

Horgos első írásos említése 1075-ből való. A tatárok 1241-ben letarolták, majd IV. Béla magyar király újratelepítette.

Nagy György Zoltán, helytörténész, Horgos: „Aztán pedig a török vész semmisítette meg másodszor és véglegesen, aztán már csak pusztaként maradt meg a neve.”

Az 1700-as évek közepén ezt a pusztát Kárász Miklós szegedi jegyző vásárolta meg, és a birtokbavétel után hozzáfogott a betelepítéséhez.