Hol volt, hol nem volt...
Közvetlenül Benedek Elek születésnapja, szeptember 30-a előtt már a magyar népmese napját ünnepelték Zentán, a helyi Városi Könyvtár szervezésében.
Teljesen megtelt ifjú népmesemondókkal és mesekedvelőkkel az Alkotóház pénteken. Zentaiak, felsőhegyiek és több községbeli kisdiák ünnepelte együtt a magyar népmese napját. Papp Heléna már az első osztály óta foglalkozik fabulák előadásával: „Először a tanító nénim, Csonti Melinda ajánlotta fel ezt a lehetőséget. Kipróbáltam és tetszett, és azóta folytatom.”
A magyar népmese megünneplését két, többször is díjazott előadó meséje tette színesebbé. Kónya-Kovács Otília és Rontó Márta az elmúlt években kiérdemelték a zentai Kálmány Lajos népmesemondó-verseny legrangosabb Mesefa-díját. A vendégek elmondták, a mesemondás nem csak a gyerekek számára lehet kiváló szórakozás.
Rontó Márta, népmesemondó, Muzslya: „Szeretem a kicsit pikánsabb, obszcén meséket is mesélni, főleg azokat tartom a saját műfajomnak, mert valahol a mese igazából nem is gyerek műfaj, hanem a felnőtteknek szólt inkább valamikor. Jókora anyag van a Délvidéken Burány Béla doktor úr gyűjtéséből.”
A magyar népmese ünnepét már évek óta megtartják Zentán. A rendezvényre az egész községből érkeztek fiatal mesemondók. Véleményük szerint nagyon fontos, hogy a gyerekek minél előbb megismerkedjenek a műfajjal.
Juhász Lassú Kornélia, szervező, könyvtáros, Városi Könyvtár, Zenta: „Nagyon nagyban függ a pedagógustól, akinek a kezei alá kerülnek az elsős kisdiákok. Sőt már az óvodás kor is meghatározó, hiszen az óvónők oktatói, nevelői feladata, hogy népmeséket olvassanak a kicsi óvodásoknak, azokat feldolgozzák, esetleg dramatizálják. Amennyiben ez a háttér megvan, akkor a gyerekek örömmel nyúlnak a népmesékhez, örömmel tanulják őket, és örömmel mutatják meg tudásukat mesemondásban.”
Az eseményen azonban nemcsak a meséknek, hanem a közösségépítésnek és a fiatal tehetségek terelgetésének is komoly szerep jutott.