Jól szerepeltek a Pannon RTV munkatársai a Cégér filmfesztiválon
A rendezvény díjkiosztóját ma tartották Budapesten, a Wekerlei Kultúrház és Könyvtárban. A fesztiválra amatőr és profi alkotók öt témában nevezhettek, a döntős filmeket pedig le is vetítették a hétvégén.
Bálint Csaba dokumentumfilmje az elárverezett településről, Terjánról szól. Csókától mindössze 5 kilométerre éltek a falu lakói, egészen az 1950-es évek végéig. Az Elárverezett jövő című alkotás interjúkon keresztül mutatja be a település történetét, hangulatát, továbbá felszámolásának körülményeit.
Bálint Csaba, rendező, a Pannon TV főszerkesztő-helyettese: „Szarapka Szabolcs kollégámmal mi egy aprócska falu, Terján történetét mutattuk be egy filmen keresztül, egy 47 perces filmen keresztül, és azt hiszem, hogy azzal, hogy Budapesten, itt Wekerletelepen is megtekinthették páran ennek az aprócska bánáti történetnek a mindennapjait, pontosabban a falunak a mindennapjait, ez már egy hatalmas elismerés, és az is, hogy itt lehettünk. A zsűritől utólag viszonylag pozitív kritikákat kaptunk, és ez szerintem bőven jó visszajelzés arra, hogy igazából amit csináltunk, az nem volt rossz.”
Az 1944/45-ös csantavéri áldozatokról készített dokumentumfilmet Kozma Zoltán, akinek nagyapját szintén ekkor hurcolták el. Kozma Mátyást több mint 70 éve nem látta senki. A film az ő történetén keresztül mutatja be az akkori csantavéri eseményeket. A Megbocsájtani igen, feledni nem című dokumentumfilm vezető operatőre Szalai Adrián volt.
Kozma Zoltán, rendező, a Pannon RTV műsorigazgatója: „Óriási megtiszteltetés ez, hogy itt Budapesten is bemutatták a filmünket. Ez a ‘44-es áldozatokról szóló film. Minden egyes film, minden egyes kocka, minden egyes mondat, ami ott elhangzik, közelebb hozza ezeknek az embereknek a sorsát az egész Kárpát-medence magyarságához, és az, hogy itt a nemzet fővárosában levetítették, egy újabb lehetőség arra, hogy még többen halljanak arról, hogy mi történt 1944-ben.”
Nehéz dolga volt a zsűrinek – mondta Péterffy András, Balázs Béla-díjas filmrendező. Idén is sok jó film volt, és a két vajdasági filmet is nagy tisztelettel és szeretettel nézte – fogalmazott a zsűri elnöke.
Péterffy András, Balázs Béla díjas filmrendező, a zsűri elnöke: „Nagyon nagyra értékelem azokat, akik olyan oknyomozásba fognak, mint ahogy a két délvidéki film is, amiben szinte tényleg rekonstruálhatatlan dolognak, reménytelen dolognak fut neki, és csak a mai lelkiállapotokból lehet visszakövetkeztetni a drámára.”
Portréfilm kategóriában Varga Géza Horváth Péter portré című filmje nyerte el az első helyezést. A mű Horváth Péter fotóművész életét mutatja be. Karrierjének helyszíneit bejárva bepillantást nyújt egy zárkózott ember mindennapjaiba, az alkotás folyamatába.
Varga Géza, rendező: „A mostani film, a Horváth Péterről szóló portréfilmem története hat évvel ezelőtt kezdődött, akkor egy rapid portréfilmet készítettem vele. Délelőtt leforgattam, délután összevágtuk. Ez volt az előtanulmánya gyakorlatilag a mostani filmnek. És azóta is intenzíven figyelemmel kísérem a munkásságát.”
Településszociológiai dokumentumfilm kategóriában Gál Tamás Szeretünk itt élni című filmje bizonyult a legjobbnak. Az alkotás a kárpátaljai Rafajnaújfalu hétköznapjait mutatja be.
