Mindennapi kenyerünk - szemléltető kiállítás
A tárlat az egykor az aratásnál és a kenyérsütésnél használt eszközökből és fotókból állt össze. A kiállítás anyaga, vagyis a fényképek és a tárgyak mintegy 20 községbeli polgár segítségével gyűlt össze, és ezáltal mutatja be, hogyan arattak egykor és hogyan is készült a kenyér.
A fényképeket Tandari Erzsébet és Kovács Mária biztosította a képtárnak. Gyerekkorában Kovács Mária is részt vett a búza aratásában. Elmondta, mindig szívesen emlékszik vissza azokra az időkre, és a képekkel az egykori munka és az aratás nehézségét szeretné ábrázolni. „Mindig 18 kévét kellett egy harhéba tenni, annyi kellett egy keresztbe, vagy pedig annak a dupláját, hogyha két vagy három keresztet tettek. Nagyon nehéz munka volt. A testvérem, aki utána született, ő a nagy gereblyét húzta, hogy felkaparja a tarlón elszóródott búzakalászokat, és utána azt is bekötötték, és a kereszt tövébe elhelyezték, tehát részesei voltunk az aratásnak gyerekkorunkban.”
Kovács Mária hozzátette a tárlatot főként a mai fiatalságnak ajánlja, azért, hogy ezáltal betekintést nyerjenek abba, hogy milyen nehéz is volt egykor a földművesek dolga, és hogy keményen meg kellett dolgozni azért, hogy kenyér kerüljön az asztalra.
A tárlatot Muhi Zsuzsanna, a képtár vezetője állította össze. Elmondta, az aratás mellett a kenyérsütést is szerették volna korhűen bemutatni. „A kenyérsütés egy olyan esemény volt valamikor régen, ami minden háznál előfordult, ezért mindenhol voltak eszközök, amikkel ezt elvégezték. Ezeket a tárgyakat gyűjtöttük össze, és berendeztünk egy szobát, ami a múlt korát idézi elő.”
A kiállítás augusztus 28-ig látogatható a magyarkanizsai Dobó Tihamér Képtárban.
