A nevem Munk, Munk Artúr (videó)
2016.12.28
22:20
Az idén lenne 130 éves Csáth Géza és Kosztolányi Dezső kortársa, a szabadkai születésű Munk Artúr író, orvos. A jubileumra irodalmi kiállítás készült A nevem Munk, Munk Artúr címmel a Szabadkai Városi Múzeumban. Az évzáró kiállításra a környező városokból is ellátogattak.
Munk Artúr az író, az orvos, Szabadka szerelmese. Csáth Géza és Kosztolányi Dezső kortársaként járt a szabadkai főgimnáziumba, majd Budapestre ment, és orvosi diplomát szerzett. Óceánjárókon dolgozott hajóorvosként. Ő volt az egyik magyar orvos, aki a Carpathia fedélzetéről mentette a Titanic utasait. 1921-ben tért vissza Szabadkára, ahol a szegények orvosa volt. Az egyik legnagyobb humanistaként emlegetik.
Munk Artúr irodalmi munkássága többek között a Bácskai lakodalom, a Köszönöm addig is és a Vucsidol című kötetéről ismert. A kiállításépítést kutatómunka előzte meg, Munk-hagyatékrészeket kerestek.
Gazsó Hargita, muzeológus: „Próbálom elmondani az embereknek, hogy mi is az, amit gyűjtünk, hogy sokrétű, és gondolhatnak receptekre is akár, hogy Munk Artúrnak volt-e kedvenc receptje. Az unokák egyike beszélt erről is. Tehát nagyon sokrétű ez, és így indul meg az emberekben a fantázia is, és így mesélik el a történeteiket, mert nemcsak tárgyak gyűlnek össze, hanem történetek is.”
Az emlékest látványtervének készítésekor Pesti Attila visszafogottságra törekedett.
Pesti Attila, látványtervező: „Egy olyan korszakba van elhelyezve maga ez a történet, amely nálunk egy emlegetett időszak. Nem akartunk abba a csapdába esni, hogy manírokat alkalmazzunk. Tehát nem akartuk a szecessziót fölidézni. A Szabadkai Városi Múzeum munkatársai fölajánlottak ilyen jellegű díszletet és tárolókat, de azok közül én valamennyit kivitettem, és itt a semlegességre mentünk.” A kiállításra a Munk-örökösök, a két unoka, kölcsönadták azokat a tárgyakat, amelyek nagyapjuktól maradtak rájuk, orvosi táskát, kiskanalat, családi albumot. Az idősebb unoka, aki Szlovéniában él, elmondta, néhány olyan tárgyat is látott, amiről eddig nem tudott. Aleksandra Hesse, Munk-örökös: „- Elmondhatom, hogy le vagyok nyűgözve. Nagyon. - Talált-e itt valamit, amit még eddig nem ismert? - Még nem jártam mindent körbe, de ez a gimnáziumi tabló például teljesen ismeretlen.” Munk Artúr, a porváros Szabadka látója és láttatója, ma is köztünk él, szoboremberként a városháza mögötti parkban. A róla készült emlékkiállítást valószínű, hogy a Múzeumok éjszakáján is megtekinthetik majd.
Gazsó Hargita, muzeológus: „Próbálom elmondani az embereknek, hogy mi is az, amit gyűjtünk, hogy sokrétű, és gondolhatnak receptekre is akár, hogy Munk Artúrnak volt-e kedvenc receptje. Az unokák egyike beszélt erről is. Tehát nagyon sokrétű ez, és így indul meg az emberekben a fantázia is, és így mesélik el a történeteiket, mert nemcsak tárgyak gyűlnek össze, hanem történetek is.”
Az emlékest látványtervének készítésekor Pesti Attila visszafogottságra törekedett.Pesti Attila, látványtervező: „Egy olyan korszakba van elhelyezve maga ez a történet, amely nálunk egy emlegetett időszak. Nem akartunk abba a csapdába esni, hogy manírokat alkalmazzunk. Tehát nem akartuk a szecessziót fölidézni. A Szabadkai Városi Múzeum munkatársai fölajánlottak ilyen jellegű díszletet és tárolókat, de azok közül én valamennyit kivitettem, és itt a semlegességre mentünk.” A kiállításra a Munk-örökösök, a két unoka, kölcsönadták azokat a tárgyakat, amelyek nagyapjuktól maradtak rájuk, orvosi táskát, kiskanalat, családi albumot. Az idősebb unoka, aki Szlovéniában él, elmondta, néhány olyan tárgyat is látott, amiről eddig nem tudott. Aleksandra Hesse, Munk-örökös: „- Elmondhatom, hogy le vagyok nyűgözve. Nagyon. - Talált-e itt valamit, amit még eddig nem ismert? - Még nem jártam mindent körbe, de ez a gimnáziumi tabló például teljesen ismeretlen.” Munk Artúr, a porváros Szabadka látója és láttatója, ma is köztünk él, szoboremberként a városháza mögötti parkban. A róla készült emlékkiállítást valószínű, hogy a Múzeumok éjszakáján is megtekinthetik majd.
