Szétszóródtak a Színes Szilánkok a bácsföldvári Gyöngyszigeten

Az Újvidéki Színház Színes Szilánkok csapatának 14 tagja sátorozott idén a bácsföldvári Gyöngyszigeten.

Távol a város zajától, mellőzve a mobiltelefonokat, számítógépek és televízió nélkül, számos új élménnyel gazdagodhattak a gyerekek a természetes környezetben.

Pressburger Írisz: „Most vagyok először ebben a táborban, és nagyon tetszett, mert olyan érdekes volt itt sátrakban aludni a természetben. Minden nap fürdöttünk, és dolgoztunk is az előadásokon.”

Kilépve a kőszínház keretei közül, a Holt-Tisza partján a víz, a nádas, a móló és a fák biztosították a díszletet a rögtönzött színpadon.

Figura Gábriel: „Onnan kiugorni egyszerűen csak, lehet csinálni mintegy takarásként. Nem bent a színházban, azok a függönyök, amik szoktak lenni, hanem igazából a természet is maga csinálja a színpadon a takarást.”

A diákszínpadosokat két csoportra osztották. A fiatalokkal Ladisity Nóra, az idősebbekkel pedig Tóth Dániel foglalkozott.

Tóth Dániel, csoportvezető: „Itt el tudtunk szakadni a külvilágtól, és tényleg ráfeküdni erre az anyagra, és csak erre koncentrálni. Tehát nem kaptak semmilyen más külső impulzust, hanem tényleg a témában éltek, és ennek meglátszódott a végén az eredménye is, hogy tényleg ráfókuszáltak, dolgoztak vele. Más, amikor otthon dolgozunk velük, és akkor egy hét is elmúlik a próbák között, teljesen kiesnek belőle.”

A madárcsicsergéssel való ébredés után csapatépítő játékok, koncentrációs gyakorlatok, próbák, és természetesen társalgás és szórakozás tették teljessé a napokat. Ezáltal jobban megismerték egymást és önmagukat is.

Figura Terézia, szervező: „Ez nagyon fontos csapatépítő folyamat, ugyanis ilyenkor sokkal könnyebb utána, mikor újra belekezdünk egy próbába, egy újabb előadás előkészítésébe, akkor már sokkal jobban ismerjük őket is, és tudjuk, hogy mi az, ami őket jobban meg tudja bántani, mi az, amire jobban oda kell figyelni. Tudjuk, hogy mi az, amivel talán csínján kell bánni témát illetőleg, és ez sokban, de sokban megsegíti később a munkánkat.”

A gálaműsor után sátrat bontottak, és az új tapasztalatok birtokában tértek haza a kis színészek.