Garay Béla emléktáblát avattak Szabadkán
Garay Béla 1897-ben született Szabadkán. Itt ismerkedett meg a színház világával, és itt kezdte meg pályáját, majd a mai Magyarországon tevékenykedett. 1924-ben tért haza, hogy újraszervezze a Népkör színtársulatot, ahol játszott és rendezett. 1945-től a helyi Népszínház színész-rendezője, alapító tagja volt. Nyugdíjba vonulását követően is a kulturális élet aktív résztvevője és alakítója maradt.
Garay Béla életének és munkásságának jelentős része tehát szülővárosához, Szabadkához kötődik. Évtizedeken át élt a Korzó 11-es szám alatt, nem véletlen tehát, hogy emléktáblája is ennek a háznak a falán kapott helyet.
A tábla leleplezésén dédunokája, Godányi Csaba is jelen volt, akinek máig élő emlékei vannak Garay Béláról.
„Közel laktunk, jöttünk-mentünk. Állandóan a magyar nyelvről, a magyar nyelv megtartásáról, a szép magyar beszédről, a színházról beszélt, és a családi együttlét volt a legfontosabb a számára is.”
Garay Béla közösség- és színházteremtő tevékenységét Oláh Tamás teatrológus, dramaturg idézte meg.
„Egy régi színházi mondás szerint a színész 20 éves korától 30 éves koráig tanul, 30-tól 50-ig szeretkezik, 50 felett emlékezik. Ezekkel a szavakkal kezdi meg kötetnyi önéletrajzát a vajdasági magyar színjátszás egyik legjelentősebb és legsokoldalúbb alakja, Garay Béla, aki egy személyben volt színész, rendező, színigazgató, színházi történetíró és szerkesztő, a XX. századi vajdasági magyar kultúra alakulástörténetének tanúja és formálója.”
Dr. Pásztor Bálint, a szabadkai VKT elnöke egyebek mellett arról beszélt, hogy Szabadka eddig is igyekezett és a jövőben is igyekezni fog, hogy méltó emléket állítson nagy szülötteinek, az emléktáblák és szobrok mellett pedig itt az idő, hogy utcák is felvegyék nagyjaink nevét.
Dr. Pásztor Bálint, elnök, VKT, Szabadka (VMSZ): „Van már szobra Bíró Károlynak, vannak emléktáblái Vermes Lajosnak, Székely Tibornak is. Mától Garay Bélának is lesz. Nagyon sokaknak tartozunk még, és ezt az adósságot igyekszünk majd leróni. Úgy is, hogy felújítjuk Bíró Károly házát, úgy is, hogy utcát nevezünk el róla.”
A most leleplezett Garay-emléktábla a VM4K, a Szekeres László Alapítvány és a VMMSZ megemlékezéssorozatának első állomása.
Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke: „Ha nem ismerjük a múltunkat, ha nem tudunk ebből megmerítkezni, akkor nagyon nehéz lesz az itt felnövekvő generációnak megmutatni, hogy hogyan kötődjünk ezer szállal a városhoz, a szülőföldünkhöz, nemzeti értékeinkhez.”
A megemlékezéssorozat részeként szabadtéri, kötetlen hangulatú, szakmai kerekasztal-beszélgetéseket is tartanak majd Garay Béla munkásságáról. De mi az az ő hagyatékában, amit érdemes lenne átemelni a mai, szabadkai színjátszásba?
Lovas Ildikó, koordinátor, VM4K: „Az arány, az arányosság, a belső esztétikai iránytű az, amit Garay Bélától újra meg kell tanulnunk, kölcsön kell kérnünk ahhoz, hogy egységben, és egymással békében a különböző irányok létezni tudjanak a színházi és kulturális életben.”
Az ünnepségen a család és a szakma képviselői mellett részt vett Szabadka polgármestere, Stevan Bakić, a Tartományi Képviselőház és a VMSZ elnöke, Pásztor István, valamint az MNT vezetője, Hajnal Jenő is.
A Közügyekben Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke és Godányi Csaba, Garay Béla dédunokája beszélt a szabadkai színművészet élharcosának munkásságáról és emlékének megőrzéséről.
