Zombori srác a világ tetején - bemutatjuk Nikola Jokićot
Nikola Jokić 1995. február 19-én született a vajdasági Zomborban.
Bár ezen a képen még ütő van a kezében, nem a teniszt választotta. A teniszütőnél ugyanis sokkal fontosabb részlet Nikola pulóvere, melyet a Denver Nuggets csapat logója díszít. Egy rövid történet a sorsszerűségről – olvasható a kép mellett. Az anekdota szerint ugyanis a zombori kisfiú ebben az időben még nem készült kosarasnak, és valószínűleg a Nuggetsről sem hallott még, a csapat ugyanis Szerbiában egyáltalán nem volt ismert. A pulóvert ajándékba kapta, de nem jelentett neki többet, mint egy ruhadarab. Annak esélye, hogy 23 évvel a kép készülte után ennek a csapatnak nyer bajnoki címet, a 0-val volt egyenlő.
Nikola Jokićot nem érdekelte különösebben a sport, az iskolai szertornát kifejezetten utálta. Ellenben a lovakat nagyon szerette. Imádta nemcsak a lovaglást, hanem azt is, hogy az állatok közelében lehet. Gyerekként istállókat takarított, de nem úgy tekintett erre, mint munkára, mert szerette csinálni. Kosárlabdázni apja biztatására kezdett, aki nagy rajongója volt a sportnak. Nikola két bátyja szintén kosarazott.
Az általános iskola 3. osztályában kezdett el játszani a helyi csapatban. Első edzője, Siniša Savović „édes kisfiúként” emlékszik vissza rá, aki igencsak szerette a kólát és a burekot. Ez a kép is abban az időben készült róla.
Nikola Jokić karrierje 2012-ben kapott óriási löketet, amikor immár a Vojvodina játékosaként, a Partizán ellen lépett pályára. Bár a csapata akkor veszített, Jokić tehetségére felfigyelt későbbi menedzsere. Miodrag Ražnatović állítólag minden vasárnap átnézte az újságban az utánpótlás-bajnokságok eredményeit és statisztikáit, egyszer pedig kiszúrta Jokić nevét, aki 25 pontot és 20 lepattanót jegyzett az egyik meccsén. Egy héttel később hasonló számsorokat olvasott, ezért elküldte az egyik játékosmegfigyelőjét, hogy írjon egy riportot Jokićról. Amikor az beszámolt arról, hogy Jokić a legkevésbé atletikus játékos, akit látott, viszont iszonyatosan képzett és intelligens, Ražnatović azonnal szerződtette csapatához, a Megához. A zombori fiatalember karrierje innentől rohamos tempóval ívelt felfelé.
Két évvel később már az NBA-ben találta magát. Ennek történetéről is él egy anekdota. Jokić 2014-ben jelentkezett az NBA-draftra, a nagy amerikai csapatok újoncbörzéjére. A legtöbb fiatal már a draft előtti napokban sem tud aludni az izgalomtól, hiszen életük és karrierjük dőlhet ott el. A legtöbben személyesen vesznek részt az eseményen, de Jokićot nem is hívták meg. És mivel szerbiai idő szerint az újoncbörzét hajnalban rendezték, a 19 éves Nikola inkább átaludta. Testvére hívta telefonon, hogy a Denver Nuggets kiválasztotta, de ő azt hitte, álmodik, így lerakta a telefont és aludt tovább.
A Nuggetsben aztán remek bemutatkozóidényt produkált, harmadik lett az Év Újonca szavazáson, és bekerült az elsőévesek álomötösébe is. Denverben hamar közönségkedvenc lett, de a csapattársak is azonnal megkedvelték, ugyanis rendszeresen látványosabbnál látványosabb passzokkal hozta őket helyzetbe.
A 2018–19-es szezonban szerezte első All Star szereplését és All-NBA választását, majd a nyugati főcsoport döntőjébe vezette a csapatát. Szerepel a minden idők tíz legtöbb tripladupláját szerző játékosa listán, az európai játékosok között ő az első. Emellett ő szerezte a leggyorsabb tripladuplát: 14 perc, 33 másodperc kellett neki hozzá. A 2016-os olimpián ezüstérmes lett. Minden idők legjobb passzoló centerének tartják.
Nikola Jokić karrierje újabb fontos állomáshoz ért ezen a héten, amikor a Denver Nuggets megnyerte első bajnoki címét, ebben pedig a zombori fiatalembernek óriási szerepe volt. Őt választották a döntő legértékesebb játékosának is.
Nikola Jokić: „Ha egy kicsit is segítettem abban, hogy az emberek a világ minden táján kicsit jobban megszeressék Szerbiát és barátként tekintsenek rá, akkor már is valami szépet tettem ezért az országért. A kosárlabda, és valójában a sport az, amiről felismerhetőek vagyunk a világon. Azt hiszem ez az igazi módja annak, hogy megmutassuk, hogy Szerbia milyen szép, és mennyi jó és értékes ember él ott. Abban reménykedem, hogy jól képviseltem az országot én is, és példát mutathattam a fiatalabb generációknak. Én annyit tehetek, hogy megígérem, hogy a továbbiakban is a lehető legjobb módon képviselem Szerbiát, és igazolom a belém vetett bizalmat. Köszönöm szépen, még egyszer."
A meccset természetesen Jokić szülővárosában, Zomborban is sokan követték.
Belgrád is ünnepelt. A Száva-parti felhőkarcoló is Jokić győzelmét hirdette.
De hogy mi Jokić játékának titka? A testalkata, a játékossága, az esze? Vagy mindezek együtt?
Nenad Miljenović, kosárlabdázó: „Egyedülálló dolog, hogy a játékának a stílusa nem változott. Ugyanilyen volt, amikor itt kosarazott tizenévesen, és most is, amikor a világ legjobbjai között 28 éves korában. A stílusa változatlan maradt. Ami egyedi, hogy Nikola a pálya minden pontján veszélyes. Veszélyes a hárompontos vonalnál, átlátja a középpályát, jól használja a hátát. Nehéz megtörni a játékát, mert az egész pályát uralja. Minden helyen, minden pillanatban. Ez teszi őt jelenleg a világ legjobb játékosává."
Žarko Paspalj, korábbi profi kosárlabdázó: „Ez a koronája hat év amerikai munkának. Az egész szervezetnek, a ligának, a játéknak, az ellenfeleknek a találkozása egy hihetetlen tehetséggel. A teljesítmény és a befektetett munka, amit a játékostársaival együtt elért. Egy hihetetlen siker ez. Ha engem kérdeznek, ez már korábban is látható volt. Minden esetre ez egy óriási siker. Gratulálok, erőt, egészséget!"
Jokić, akárcsak Novak Đoković, Szerbia jó hírének, pozitív megítélésének egyik legfőbb eszköze lett. Azt mutatja a világ felé, hogy a Balkánról is kerülhetnek ki tehetségek, akik aztán a legmagasabb szinten is megállják a helyüket.
Zoran Gajić, sportminiszter: „Ez nagyon fontos nekünk. A sport már régóta nem csak sport, hanem politikai és marketingeszköz is. Egy gazdasági ágazat, mely profitot termel. Nem tudom, jelenleg Szerbiában hol áll a ranglétrán, de nagyon magasan. Nézzük csak meg a teniszt és a kosárlabdát az Egyesült Államokban vagy a focit vagy más sportokat Európában. Ez minden szempontból nagyon fontos nekünk, az országunk megítélése, nemzeti érdekeink kieszközölése szempontjából. Ők ketten országunk, népünk, értékeink legjobb nagykövetei."
Zomborban az iskola tűzfalán Jokić óriási képe hirdeti, bárkiből lehet világsztár. Közben fiúk kosaraznak a pályán, mely körül a fű sincs lenyírva, a pályáról lekoptak a vonalak, a háló szakadt, a kispad rozoga. Pedig a kosárlabda az egyik élsport az országban. Gondoljunk csak bele, hány világsztárnak örülhetnénk, ha a tehetség, az akarat és a szerencse mellett a körülmények is segítenék a fiatal sportolókat.
