Az éghajlatváltozás veszélyezteti egyes költöző madarak élőhelyét
Északnyugat-Európában a legnagyobb gondot a tengerszint emelkedése jelenti. A dán, német és holland partok melletti Watt-tenger jelentős forgalmi csomópont a vándormadarak útvonalán. Az UNESCO világörökségi listáján is szereplő tengeren vándormadarak milliói állnak meg táplálkozni az Afrika és az északi sarkvidék közötti útjuk során. A Watt-tengeren a vízszint emelkedése mellett egyre inkább a szélsőséges időjárási jelenségek, például a heves esőzések és viharok is megzavarják a madarakat a pihenésben és a költésben.
Az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásai már Nyugat-Afrikában, a költöző madarak legjellemzőbb telelőhelyén is észlelhetők a talajerózió formájában, bár ott ehhez más tényezők – köztük a túlhalászás, a hajóforgalom és a fakitermelés – még nagyobb mértékben hozzájárulnak.
A Watt-tengeri Együttműködés kutatói 2014 óta háromévente megszámlálták a költöző madarakat az Atlanti-óceán keleti vidékén vezető vándorútvonalakon. A 2020-as számlálás eredményei szerint a 83 megfigyelt vándormadár-populáció nagyjából felénél az állomány emelkedett, 16 százaléknál nem változott, 30 százalék esetében pedig csökkent az utóbbi évtizedek számaihoz viszonyítva.
A költöző madarak évezredek óta meghatározott időpontokhoz alkalmazkodnak. A klímaváltozás miatt viszont a tavasz, vele együtt a hóolvadás, valamint a rovarok kikelése az északi sarkvidéken már korábban kezdődik. Emiatt kedvezőtlenebbé váltak a körülmények a fiókák kiköltésére és felnevelésére.