Ezen a napon ő az időjósunk

Ez a legelterjedtebb néphiedelem, ami a Gyertyaszentelő Boldogasszony napjához kötődik.Ha a téli álmából ébredő medve barlangjából kijőve napos időt talál, megijed árnyékától és visszabújik, mert a korai, csalóka napfény azt jelzi, hogy a tél még nem tombolta ki magát, a zord idők java hátravan. De ha borús felhők takarják az eget, az a medvének azt jelenti, hogy már lassan vége a télnek. E népi hiedelem gyökere Erdélybe vezet vissza és onnan is tovább Jókai Mórhoz, mert egyes nézetek szerint a „Nagy Mesemondó” fantáziájában, pontosabban az Az új földesúr című regényében született meg az időjós medve alakja. Egy másik népi hiedelem szerint ha ezen a napon fénylik az idő, hideg lészen, de ha keményen fagy, vége a télnek.

A sok évszázados megfigyeléseken alapuló népi regula ezt így fogalmazta meg: „Ha fénylik gyertyaszentelő, az iziket ( a takarmány hulladékát) is vedd elő” – vagyis ha február 2-án melegít a nap, sugaraitól ragyog a hó és a jég, a tél hátralévő része még nagyon hideg lesz.