A fekete, édes, lédús finomság ünnepe Bácsfeketehegyen

Előtte azonban bemutatunk egy olyan családot, ahol több generációs múltra tekint vissza a meggytermesztés és -feldolgozás.

A Horkai családban a meggy szeretete generációk óta jelen van, a pálinkafőzés tudománya pedig apáról fiúra szállt az évtizedek során.

Horkai Zsolt termelő: „Valamikor a 70-es évek végén futott fel a meggytermesztés, akkor a meggytermesztőknek 8-9000 meggyfái voltak. Nagyapám akkoriban a kisebbek közé tartozott, 600 meggyfája volt. A meggytermesztés a csúcspontját a 70-es évek végén, a 80-as évek elején érte el. Akkor 6-800 tonnányi meggy termett a faluban. Utána politikai változás következett be, a meggytermesztők nem tudták eladni, külföldre kivinni a termést, és szép lassan kiirtották az ültetvényeket a falu területén kívül. A családunk kitartott a meggytermesztés mellett, édesapámnak 200 meggyfája volt folyamatosan, és a 90-es évek végétől kezdtük el bővíteni az ültetvényt. Középiskola befejezése után átvettem a gazdaságot, most jelenleg 400 meggyfa van a családunkban.”

A feketicsi meggy eredete nem teljesen igazolt. Többen úgy tartják, hogy Boszniában szolgáló katonák hozták még a II. Világháború után.

Horkai Zsolt elmondta: „A bosnyák meggyfajta körbe tartozik, amit most már tudunk. Ezeket a csemetéket elhozták, és megfigyelték, hogy nagyon jól fejlődik ebben a talajban, és gyökérsarjakról kezdték el szaporítani. Annak idején 400 hold szőlő volt a falu területén és mindegyik szőlősgazda ültetett pár meggyfát is az ültetvényébe, és látták, hogy milyen szépen fejlődik, így elkezdték szépen szaporítani a meggyfákat. A betegségekkel szemben nagyon ellenálló, aránylag korán érik.”

A kezdeti kézzel való szüretelést ma már a gépi betakarítás váltotta fel. A fáról lekerülő sötétbordó gyümölcs később számtalan formában édesítheti meg mindennapjainkat. Horkai Zsolt elárulta, hogy a meggy széles körű feldolgozásra alkalmas. Készülhet belőle meggylé, lekvár, befőtt, likőr, bor és a híres meggytargyi, amely a Horkai család levédett terméke.

„Valamikor itt nálunk a régi idősek használták a targyi nevet. Nem azt mondták, hogy igyunk meg egy pálinkát, hanem igyunk meg egy targyit, és ez innen jött. Édesapám összeillesztette ezt egy szójátékkal, amit a 90-es évektől használunk, és 2006-ban került levédésre, mint a családok levédett márkaneve a meggypálinkára.”

Zsolt azt vallja, hogy a gyümölcstermesztéshez és feldolgozáshoz elengedhetetlen a gyümölcs szeretete.

„Nem magától értetődő az, hogy az ember átveszi az előző generációnak a munkáját, hanem valahol benne kell lennie annak szeretete. Gyerekkoromban megszerettem, és így tudtam továbbvinni. Úgy gondolom, hogy ha valaki ezt nem szereti, nem csinálja szívből, azt nem is igazán lehet továbbvinni.”