Hét évtizede fogják egymás kezét
A 87, illetve 89 éves házaspár a nincstelenséggel teli időkben, 1948 novemberében kötött házasságot, és élt le együtt immár majd hét évtizedet békességben, boldogságban, szeretetben.
A csókai Ive Lole Ribara utca 10-es szám alatti házban a járókerettel közlekedő Irénke néni és a görbetotra támaszkodó Lajos bácsi fogadott bennünket. Az idős házaspár idén, novemberben 14-én ünnepli házasságkötésük 70. évfordulóját. Unokájuk, Gyólay Karolina szerint lehet, hogy ezzel egyedülállóak Szerbiában. Irénke néniék a második nagy világégés utáni szűkös esztendőkben keltek egybe, de sem a nincs, sem a van nem választotta szét őket.
Baji Irén: „Egymásnak el kell nézni. Volt nálunk is így is, meg úgy is, meg mindenféleképp, de azért kitartottunk egymás mellett. Nem igaz, hogy mindenütt csak a leg, leg, leg van. Olyan nincs. Mindenütt van valami, de nem szabad rögtön futni, elmenni és keresni a másikat.”
Gyermekeik, unokáik, dédunokájuk soha nem hallottak közöttük egyetlen rossz szót sem, mindketten ma is azt vallják, hogy a hosszú házasélet titka egymás megbecsülésében, megértésében rejlik. Irénke néni és Lajos bácsi utóbbi nyugdíjából él, ami ha nem is sok, nekik elég a megélhetéshez.
Baji Lajos: „Túlzásba nem megyünk semmivel, a gyümölcsöt megvesszük. Meg is termett, mert földünk volt itt, szőlőnk volt, mentünk ki dolgozni, gyümölcsfák voltak benne.”
Most, a házasság hetében a két idős ember kiváló példa arra, hogyan kell tisztelnünk, hogyan kell elfogadnunk egymást, hogyan kell tekintenünk a társadalom alapsejtjére, a családra. Irénke néni és Lajos bácsi, noha a mozgásukban már némileg korlátozottak, szeretett családtagjaikkal körülvéve teljes szellemi és fizikai frissességükben élik mindennapjaikat.
