A kóbor kutyák a leghálásabbak
Magyarkanizsa községben is sok a kóbor, gazdátlan kutya. Ezek leginkább más községekből, de főleg Martonosról és Horgosról jönnek át Magyarkanizsára. Heti szinten többször is érkezik bejelentés a Mancs Állatvédő Egyesület telephelyére, hogy kóbor, legtöbbször kidobott ebet találnak az emberek az utcán, így a telephely már megtelt.
A Mancs Állatvédő Egyesület kis telephelyén jelenleg 17 kutya várja, hogy befogadják őket, és mindössze négyen foglalkoznak velük a községben. Dávid József, az egyesület elnöke elmondta, sikerült visszaszorítani a más községekből Magyarkanizsán kirakott kóbor ebek számát. Annak ellenére, hogy a törvény ezt szigorúan bünteti, továbbra is sok a felelőtlen állattartó. „A magyarkanizsai polgárok, a község településein élő polgárok közül is elég sokan felelőtlenül tartják háziállataikat. Én azt mondom, hogy a felelőtlenség főleg abban van, hogy sokan sétáltatás helyett inkább kiengedik az utcára egy félórára, órára a kutyust, és sok ilyen állat kerül be a befogadó állomásra, illetve hogy ha kiengedik az utcára a kutyákat, találkoznak, megtörténik egy olyan szaporulat, mert nincsenek ivartalanítva a kutyák.”
Magyarkanizsa községben külön ivartalanítási programot vezettek be, amelynek a lényege, hogy a gazdiknak csökkentették az ezzel járó orvosi költségeket. Tóth Sóti Zsuzsanna helyi állatorvos szerint a program ellenére csak nagyon kevesen döntenek úgy, hogy ivartalanítják a kisállataikat. „A rendelőnk együtt dolgozik a đurđevoi állatvédő egyesülettel, ők minden hónapban meghatározott számú nőstény kutya ivartalanításának a java költségét átvállalják magukra, tehát a gazdáknak egy jelképes hozzájárulási összeget kell fizetni. Ezek fix számok, ebből havonta hat darab van, és mondhatom, hogy körülbelül még ugyanennyit elvégzünk a gazdáknak önköltségén is, ez azonban szerintem kevés.”
Az állatok csippelése és az oltások is kötelezők Szerbiában, valamint a kutyák helyes tartása is. Ha valaki mégis az utcára tenné házi kedvencét, az akár pénzbüntetéssel is végződhet.
