Lenyűgöző falfestmények Bánátban
A lukácsfalvi Juhász István egy rajzpályázat megnyerésének köszönhetően tízéves korában Párizsban járt. Az élet később más utakra vezette. A nagybecskereki Vízművekben dolgozott, de a festészet iránti szeretete mindmáig megmaradt. Munkái nem csak Nagybecskereken és környékén, hanem Szerbia sok településén, valamint Magyarországon és Bulgáriában is láthatók. Mint mondja, traktort vagy aszfaltos utat nem szívesen fest.
Juhász István: „A murálokat szeretem csinálni, mivel azt akárhol csinálom, sokan látják, egyszerre. Nem csak egy, két vagy öt személy, hanem ezrével látják. Ahogy forog a nép, mindenki látja és énnekem az olyan szívmelengető, mikor rágondolok, hogy „nézd a – lelassulnak a kocsival, hogy megnézzék, hogy mit dolgoztam, mit csináltam. Tehát, hogy valamit ér az, amit csináltam.”
Juhász István több, mint száz falfestményt készített. Újabban annyi a megrendelés, hogy szinte alig győzi a munkát.
A muzslyai Dobó József is az elégedett kuncsaftok közé tartozik: „Szerintem is, de akik csak ide bejöttek, szerintük is egy nagyon szép kép, nyugtató táj került a falakra, és hiszem, hogy itt késő őszig ebben fogunk majd gyönyörködni. És természetesen remélem, hogy jó néhány évig élvezhetjük, mivel ez egy fedett rész, ahol az eső nem tudja rongálni.”
Erzsébetlak bejárata a napokban egy újabb falfestménnyel gazdagodott. A fafaragással foglalkozó Szabó András a külföldön élő fiával beszélte meg, hogy mi kerüljön a házuk falára.
Szabó András: „Én szeretek horgászni, öreganyánk süti a kenyeret, öregapám szövi a kosarat, a gyerekek meg ott utoljára „szamaraznak”, a szimbólum pedig az erzsébetlaki nád, a nádvágás.”
Juhász István a muzslyai amatőr képzőművészek egyesületének a tagja. Hallai Mihállyal együtt sokat foglalkoznak a gyerekekkel is. Talán lesznek majd, akik folytatják a falfestés hagyományát a vidéken.
