„Nem sok reményt fűzök magunkhoz” - Caramel a koronavírusról, és ami szerinte utána következik

Caramel a Pannon Rádió Csillaghullás című műsorában mesélt Boros Alen kérdéseire válaszolva.

B.A.:
- A Csillaghullás műsorában egy elismert és közkedvelt énekest, dalszövegírót köszöntök, aki 2004-ben robbant be a köztudatba, miután megnyert egy népszerű tehetségkutatót, azóta pedig megannyi sláger, számos nagylemez és díj jellemzi karrierjét. Molnár Ferenc Caramel, köszöntelek a Pannon Rádió hullámhosszán.

Caramel:
- Szia! Nagyon örülök, hogy itt lehetek, üdvözlök mindenkit.

B.A.:
- A beszélgetésünk kezdetén kicsit nosztalgiázzunk. Milyen érzések kavarognak benned most így, 16 év távlatában, ha visszagondolsz a tehetségkutató utáni, kezdeti szakaszra, illetve véleményed szerint mi volt az, ami átsegített a nehézségeken? Mi volt a titkod a pályán maradáshoz, hogy ilyen példaértékű karriert tudj felépíteni?

C.:
- Hát, ez nehéz kérdés. Talán a legnagyobb erőt az adta, hogy nagyon szeretem azt, amit csinálok. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon nagy ajándék, és ez bárkinek az, akinek az a munkája, amit nagyon szeret csinálni, amibe szerelmes. Én ettől boldog vagyok, és minden részét szeretem a zenének: dalt írni, dalszöveget írni, az összes részletét. A hangszerelést, a stúdiómunkát, a színpadon állni, a színpadon a zenekarral együtt játszani, szóval minden részletét szeretem a munkámnak. Így, megmondom őszintén, könnyű nemcsak 15-16 évet ledolgozni, hanem egy életet is. Van egy dalom, amiben azt énekelem, hogy "veled egy élet kevés", és ez így van. Ha az ember szereti azt, amit csinál, akkor egy élet is kevés szerintem. Mindig ez adott erőt. Természetesen a közönségre is nagyon sokszor tudtam támaszkodni a nehezebb pillanatokban. Amikor a tehetségkutató után megtaláltam az utamat zeneileg és máshogyan is, az eleje kicsit rögös volt, de utána kisimultak a hullámok, és teljes erőbedobással és szenvedéllyel tudtam csinálni a dolgomat az elmúlt 15 évben.

B.A.:
- A közelmúltban két duettdalod is megjelent. Az egyik saját szerzeményed és Palya Beával éneklitek, ez a Csillagom. A másik dal pedig a HoneyBeasttel közös, a mostani helyzet mélységeit és tanulságait érintő Túlélő. Mindkét dal komoly mondanivalóval és hangzásvilággal rendelkezik. Mit tudnál róluk elmondani külön-külön?

C.:
- Mindkét dalt nagyon-nagyon szeretem. Az egyik a saját szerzeményem, a másik a HoneyBeast zenekarnak, pontosabban Bencsik Kovács Zoltán szerzeménye mind zeneileg, mind szövegileg, szóval ő is egy egyszemélyes alkotóművész. Nagyon más mind a két dal. Az egyik egy szerelmes dal, a HoneyBeast-es pedig egy elég mély, pontosan a mostani helyzetre is reflektáló dal, de természetesen nagyon sok tapasztalást írt bele Zoli ebbe a dalba, a környezetvédelemmel és a felelőtlenséggel kapcsolatban, ahogy éljük az életünket már nagyon régóta. Mindkét dal egy nagy szerelem számomra, mindkét dal különleges. Mindkét csajszival nagyon szeretek énekelni és együtt dolgozni, Beával és Zsófival is. Zsófiéknál még annyi a plusz, hogy az egész zenekarral és a zeneiségükkel megismerkedhettem virtuálisan. Azt gondolom, hogy ez két nagyon különböző, de abszolút szerethető dal két teljesen más témában, más lüktetéssel, más hangzásvilággal. A honeybeastes dal szerintem egy igazi honeybeastes hangzású nóta, Beával pedig a duettünknél arra próbáltam ügyelni, hogy ne túl népieskedni akarás legyen, viszont azért jelenjen meg benne Bea világa, ami egyébként hozzám is nagyon közel áll. Volt egy dalom sok évvel ezelőtt, az Elzárt övezet, amiben próbáltam szintén ötvözni a népzenei életérzést ezzel az R'n'B-s modern, popos világgal. Ennél a dalnál is ezt tartottam szem előtt. Ilyenkor mindig az arányokra próbálok odafigyelni, és arra, hogy hozzá is igazodjon a dal, hogy az ő világa is meg tudjon benne jelenni, mert akkor tud egy duett jól működni.

B.A.:
- Nagyon fontos dolog, hogy hullámhosszunkon mindkét dalt hallhatják a hallgatóink.

C.:
- De örülök, ez szuper!

B.A.:
- Dalszövegíróként is nagyon termékeny vagy, rengeteg sikerdal szövegét is te szerezted és szerzed is a mai napig a sajátjaidon kívül is. Honnan merítesz ennyi ihletet? Honnan van benned ennyi mélység, ennyi szenvedély?

C.:
- Bevallom őszintén, amikor más előadóknak írok dalt, dalszöveget vagy esetleg mindkettőt, akkor olyankor belőlük táplálkozom. Ezeket a konkrét munkákat mindig hosszas beszélgetések előzik meg, ahol szeretem megismerni az előadót, valami olyan világot, olyan részletet találni magában az előadóban, amit meg lehet fogalmazni és személyessé lehet tenni a dalt ezáltal. Szeretek a más előadóknak írt dalokban is személyes történeteket, vagy valamiféle személyességet, kitárulkozást előhozni az előadóból. És természetesen fontos, hogy az ő hangjára, hangfekvésére írjam a dalt. Ilyenkor mindig az a legfontosabb célom, hogy ne egy Caramel-dalt írjak, hanem mondjuk, ha Pápai Jocinak írok dalt, akkor az egy igen erős Pápai Joci-dal legyen. Ilyenkor tudni kell háttérbe szorítani a saját egyéniségünket. Persze az is benne van nyilván, de fontosabb, hogy az előadó személyiségét hozzuk ki egy dalban. Ezek nagyon érdekes emberek, érdekes történetekkel, és bevallom, így nem nehéz kapaszkodót találni. Ha van ilyen felkérés, mindig adok témajavaslatokat, hogy én miről írnék szívesen, és ha mindenki egyetért vele és kialakul a koncepció, akkor már nekifeszülök, és addig nem nagyon tudom abbahagyni az alkotást, amíg nem születik meg a dal.

B.A.:
- A jelenlegi rendkívüli helyzetben mivel telnek mindennapjaid? Ki tudod használni ezt az időszakot olyan dolgokra, amelyekre régebben kevesebb időd volt, valamint gondolom alkotásra is?

C.:
- Természetesen próbálok alkotni, egy új lemezen dolgozok itthon. Elég régóta hangoztatom, hogy szeretnék több időt tölteni a családommal, ez most hál' Istennek megadatott. Nem is tudom, mi a jó kifejezés, ez most megadatott, úgyhogy nagyon sok időt töltök a családommal. Sokat vagyunk együtt, főzőcskézünk, beszélgetünk, játszunk, tanulunk, próbáljuk hasznosan elütni az időt. Vannak lustálkodósabb napok, amikor szinte semmit nem csinálunk. Vannak nehezebb és rosszabb napok is, hiszen a feleségemmel mindketten aktívak vagyunk, ő is nagyon sokat dolgozott ezelőtt és most is, de most nem tudunk mozogni. Én is szinte mindennap színpadon álltam, stúdióztam, jöttem-mentem, a feleségem is csomót dolgozott, ami most egy picit megállt teljesen, mert nem állhatunk színpadon. De azért próbálunk pozitívak lenni, és ennek a helyzetnek is vége lesz egyszer. Mindenkinek nehéz ez a helyzet, nekünk sem könnyű, de próbálunk pozitívak lenni, és a jó oldalát látni ennek az egésznek. Figyelünk a környezetünkre, a szeretteinkre, a családunkra.

B.A.:
- Véleményed szerint a mostani állapotnak az emberiségre nézve mi a legnagyobb tanulsága, és mi az, amin változtatnunk kellene, ha ez az egész elmúlik?

C.:
- Azt gondolom, hogy vírusok mindig voltak, mindig lesznek, az élet ilyen. Minden életforma keresi magának a teret. A vírus is csak egy életforma, ami keresi magának a teret ugyanúgy, mint mi. Én azt gondolom, hogy nem ebből kell tanulnunk, hanem minden eddigiből. Ahhoz, hogy ilyen helyzet ne legyen, nem elég szelektíven gyűjteni a hulladékot és hasonlók, amik egyébként nagyon fontos dolgok, tehát a környezettudatosság és a környezetvédelem. Szerintem az emberiségnek a legnagyobb kihívása lesz megtanulni, hogy hogyan tiszteljük a bolygónkat úgy, hogy mi túl is éljük. Mert ez nem a bolygót fenyegeti, hanem minket. Ennek a vírusnak szerintem most semmi köze a környezetvédelemhez, de a környezetvédelem nagyon fontos, mert ha nem figyelünk oda, akkor nem mi veszítjük el a bolygót, hanem a bolygó veszít el minket, ami neki tök jó lesz, mert megrázza magát és él tovább, mi pedig a múlt feledésébe fogunk merülni. Szerintem ennek semmi köze ehhez a vírushoz, de ez a mérhetetlen fogyasztás, a fosszilis energiahordozók folyamatos égetése, a légszennyezés, a szemét, a műanyag, az egész életmódunk tarthatatlan és tisztességtelen. Őszintén nem sok reményt fűzök magunkhoz. Olyan szinten van már átitatva az életünk az iparral, a termeléssel és a fogyasztással, hogy szerintem egy isteni csoda kéne, hogy valahogy kilépjünk, és valami másfajta utat válasszunk, hiszen annyira fontos lett a fogyasztás meg a profit, hogy egyszerűen nem sok esélyt látok. Nem akarok pesszimista lenni, de nem sok esélyt látok arra, hogy belátható időn belül megváltozna bármi is. Ha így folytatjuk, akkor így nem sok jövőnk van ezen a bolygón.

B.A.:
- Végezetül, mit üzennél a Pannon Rádió hallgatóinak, illetve a rajongóidnak ide, a Vajdaságba?

C.:
- Azt üzenem minden hallgatónak, hogy remélem, hamarosan találkozunk személyesen egy koncerten, és mindenkinek jó egészséget kívánok. Mindenki vigyázzon magára és másokra is. Még annyit szeretnék üzenni, hogy azt ne felejtsük el, hogy egyszer mindennek vége van, előbb-utóbb ennek is vége lesz, úgyhogy próbálja mindenki keresni ebben a pozitívumokat, mert lehet, hogy van benne. Hamarosan vége lesz ennek az egésznek, tartsatok ki!

B.A.:
- Molnár Ferenc Caramel, nagyon szépen köszönöm a beszélgetést!

C.:
- Köszönöm szépen!