„Őrizzük, ami egykor volt”
A csapatok egész Vajdaság területéről érkeztek. Nemcsak a hagyományos aratást mutatták be, hanem a hagyományos aratóreggelit is. Minden 3-4 fős csapatban volt egy kaszás, egy marokverő, és egy teregető.
Sárvári Margit, résztvevő, Öreg kakas két tyúkkal, Zenta: „Itt hagyjuk a reggelit, szabad mindenkinek kóstolni, mert jó reggelit csinálunk. A kaszás kaszál, én szedem a markot, utána teregetnek és kötnek. Mindig én szoktam a markot szedni.”
A rendezvényt idén is a Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klubja szervezte.
Robotka Angéla, elnök, Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klubja, Szenttamás: „Már 25 éve megálmodták az elődeink, vagyis az akkori vezetők, és ugyanezen a tanyán kezdődött el az aratás. Most a 25. alkalommal is úgy szerveztük, és örülünk, hogy a gazdák szívesen fogadtak bennünket ezen a gyönyörű tanyán.”
Szenttamás büszke a sok kulturális programra, amelyek minden évben egyre népesebbek - mondta Radivoj Debeljački polgármester: „Sok nép él együtt ezen a területen, osztozik a történelmen és a jelenen, osztozni fog a jövőn is. Éppen ezért fontosak az ehhez hasonló rendezvények, ahol őrizzük, ami egykor volt. Azon fogunk dolgozni, hogy a jövőben gyermekeink megtanulják, hogyan viselkedtek itt az emberek, hogyan dolgoztak, és ténylegesen hogyan keresték meg a napi betevőjüket az őseink.”
Bár a rendezvénynek versenyjellege volt, a zsűri pontozta a reggeli terítéket, és az aratási technikát, az aratóverseny lényege mégis a hagyományok felelevenítése volt.
Sutus Áron, elnök, Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség: „Az biztos, hogy csökken a kaszások száma. A kaszálás külön mesterség, külön tudomány, hogyan kell megélezni, hogyan kell tartani, hogy jól kaszáljon, de abban kell bízni, hogy visszaadják ennek a szakmának a becsületét, még ha sok minden már gépiesítve van, de ezek az alapszakmák, mozdulatok, ezek valahol a kollektív tudatalattiban is ott vannak.”
Az aratás után kultúrműsor következett. Az ebéd után pedig élőzenére mulathattak a vendégek.
