Saranda – a Jón-tenger Albániája

Saranda és Ksamil – két albániai nyaralóhely, melyet idén felfedezett Szerbia. Hiszen míg tavaly extrém vállalkozásnak számított a sasok országában vakációzni, addig idén, főként az ottani enyhe járványügyi intézkedéseknek köszönhetően, tömegesen indultak meg a vajdaságiak is a majdnem 1200 kilométerre lévő egzotikumba.

Bármerre mész, messze van

Bár a navigáció szerint a Szabadka-Saranda útvonal nagyjából 12 óra alatt teljesíthető, ez gyakorlatilag lehetetlen, reálisabb, ha 14-16 órával számolunk. Három útvonal közül választhatunk: mehetünk Koszovón, Észak-Macedónián vagy Görögországon át. Utóbbi szinte végig autópálya, így a haladás elvileg biztosított, számolni kell azonban a három határátlépéssel (szerb–macedón, macedón–görög, görög–albán) és a görög autópályán lévő fizetőkapuknál kialakuló sorokkal is. Jó tudni, hogy a Thesszaloniki–Igumenica szakaszon nincs se benzinkút, se parkoló, így felkészülten kell nekivágni, a táj azonban gyönyörű, völgyhidakkal, alagutakkal tarkított. Aki Észak-Macedónián át utazik, jó ha megáll Ohridban, egyrészt mert gyönyörű, másrészt, hogy az utolsó, albán szakaszt kipihenten tehesse meg, mert nem egyszerű. Hazafelé Görögországon át utaztunk, odafelé azonban Koszovón keresztül. Egyhuzamban ezt az útvonalat sem ajánlott teljesíteni, mert a vége az igazán kutya. Mi egy éjszakát töltöttünk Prizrenben (hangulatos, nagyon nyüzsgő város), hármat pedig Durresban. Az adriai városba a tavalyi nyaralásunk alkalmával szerettünk bele (https://pannonrtv.com/rovatok/szines/durres-az-adria-albaniai-fovarosa), és bár most is remekül éreztük magunkat, a tömeg, a szemét és a medúzák egy kicsit visszavettek a hely sármjából. Durrestől további négy óra Saranda, mely Albánia szinte legdélebbi települése. Az út az utolsó 40 kilométerig viszonylag haladós és egyenes, akkor azonban egy éles kanyarral ráfordul a szerpentinre, és ott kanyarog szűken, helyenként szalagkorlát vagy bármi más szegély nélkül. A kanyarok beláthatatlanok, a forgalom viszonylag nagy, megerőltető menet sofőrnek és járműnek egyaránt.

Ahol az albán elit nyaral

Azt mondják, a pénzes albánok Sarandában töltik a nyarat. Ezt támasztja alá az utakon látható rengetek óriási terepjáró és a kikötőben álló luxushajók, jachtok is. Persze ne várjon senki Monte-Carlot, legfeljebb balkánias luxust. A város tengerparti sétánya viszont tényleg a francia riviérát idézi: pálmafák, éttermek, cukrászdák, csinos nők, óriáskerék, kalózhajók. A városi strand is itt van: kicsit keskeny és köves, de viszonylag tiszta.

Azonban minél távolabb kerülünk a központtól, annál kevesebb marad a csillogásból: egy-két sorral feljebb már szocreál tömbházak sorakoznak, melyeket részben ugyan felújítottak, de jórészt még nem, lépten-nyomon találni üres telket, mely szemétlerakóként szolgál, a kukákból pedig szinte folyik ki a szemét…  

Annyira tiszta, annyira kék

A városin kívül több kisebb strand is található itt, ezek is többnyire kövesek vagy kavicsosak, esetleg betonosak, mólós kialakításúak. Körülöttük hotelek vagy apartmanházakká alakított egykori lakóépületek magasodnak. És bár a strandok nem kiemelkedőek (nagyjából a 90-es éves Crna gorájára emlékeztetnek), a tenger tisztasága mindenért kárpótol. Ne feledjük, ez már a kék ezer árnyalatában játszó Jón-tenger, mely szemben Korfu partját mossa.

Nem csak tiszta, meleg is. A víz gyorsan mélyül, kevés a gyerekbarát szakasz, de azért találni. Szabadstrand a városin kívül nincs, minden négyzetcentimétert nyugágyak borítanak, melyek bérlése napi 5-10 euró között mozog (ennyiért két nyugágyat és egy napernyőt kapunk).

A tartalom

Sarandában van mit csinálni. Napközben ejtőzhetünk a szállásunkhoz közeli strandon, vagy kipróbálhatunk más szakaszokat, elmehetünk hajókázni (a nagyjából 7 órás utak a környező strandokat járják körbe 20-35 euró közötti áron), átutazhatunk a szomszédos Ksamilba (ahol huszonegynéhány varázslatos strand közül választhatunk), kirándulhatunk a környék hegyein, forrásainál. A menetrend szerinti kompjárattal Korfura is átruccanhatunk. Este a pezsgő sétány várja a turistát: érdemes ilyenkor felülni az óriáskerékre, kihajózni egy „bulihajóval” (kalózhajók csiricsáré fényekkel és bömbölő albán zenével – annyira giccs, hogy már jó), de volt itt Elvis-est is, beöltözött énekessel, csípőrázással…

Ksamil

A már említett Ksamil Sarandától néhány kilométerre délre fekszik, klasszikus üdülőtelepülés, ahol főként szállodák és apartmanházak vannak. Csipkés partszakaszán strandok sorakoznak, akad itt széles homokos és keskeny, sziklás vagy betonos is. A városkának minden zugát kihasználták, nyugágyak, éttermek, kávézók, vízibicikli-kölcsönzők váltják egymást. Strandolásra kiváló hely, főleg annak, aki szereti a változatosságot, és szívesen fedez fel minden nap valami újat. A nyugágyak itt drágábbak, akár 20 euró is lehet napjára, az értük való harc pedig rendszerint hajnalban játszódik, és kis híján vérre megy.

Az éjszakai élet azonban sokkal sivárabb mint Sarandában, nincs klasszikus sétálóutcája vagy központja, így az itt nyaralók gyakran a szomszédos városba moccannak át esténként.

Ilyen szállás ennyi pénzért nincs máshol

Albánia, bár tavaly óta jócskán megdrágult, még mindig az olcsó nyaralás helye. A szállás némileg kedvezőbb árú mint Görögországban, a pénzünkért járó szoba vagy apartman azonban sokkal színvonalasabb. Főszezonban egy hétre 400 eurót fizettünk a négyágyas, kétklímás, külön hálószobás lakásért, melynek a konyhájában mosogatógép, mikró, kenyérpirító és sütő is rendelkezésünkre állt. Ráadásul az épület közvetlenül part melletti, az ötödik emeleti, tágas teraszról pedig egyenes kilátás nyílt az öbölre. A foglalást most is a Bookingon rendeztük, és bár a fórumokon sokan írták, hogy a szállásadó az utolsó pillanatban lemondta a szolgáltatást, nálunk minden gyorsan és gördülékenyen ment.

Egyébként nem csak a szállás az olcsó, hanem általában minden. A nagyobb boltok jól felszereltek, az alapélelmiszerek ára semmiben sem különbözik az itthonitól. Az éttermekben a pizza 5-6 eurótól indul, klasszikus fogásért 8-10 eurót kell fizetni, a gyros 2-2,5 euró. Egy pohár borért 1,5 eurót, a sörért 2,5-et fizettünk. Az óriás „nyomósfagyi” ára fél euró sem volt.

A tömeg

Tavaly szeptemberben, bizonytalan járványhelyzetben nyaraltunk Albániában. Akkor minden nyugodt és tiszta volt. Erről idén csak álmodtunk, az ország nagyjából 120 százalékon, vagyis erején felül űzte az idegenforgalmat egész idényben. A turisták jelentős része albán, főként olyanok, akik Nyugat-Európában dolgoznak, de a nyarat itthon töltik. Emellett lépten-nyomon hallottunk szerb szót, de más nyelvet szinte alig. Nem járnak ide se nyugatiak, se közép-európaiak...

Az utakon állandó volt a forgalom, így le is mondtunk arról, hogy naponta más strandra utazgassunk (egyszer mentünk el Ksamilba busszal, de az esti dugót akkor sem úsztuk meg). A strandok is alig bírták el a tömeget – Sarandában ez annyira nem érződött, de Ksamilban nagyon is, ott nem lehetett látni a homokot a nyugágyaktól, az eget a napernyőktől.

A tömeg legfőbb negatív hozadéka azonban a szemét volt. A város köztisztasági vállalata egyszerűen nem tudta tartani a lépést: a kukák annyira megteltek, hogy a szemét miatt időnként félpályás útzár alakult ki. Egyébként sincs sok szemetes vagy konténer az utak mentén… Nem csak pénz, akarat kérdése is ez – mindennapos látvány volt, ahogy az emberek az utcán sétálva lazán a földre dobják a szemetet, nem csak cigarettacsikket, hanem akár a műanyagpalackot is. Kiábrándító az is, ahogy a négycsillagos szálloda mosodájából a habos vizet egyenesen a tengerbe engedték. Nem tudom, a rossz higiénia következménye-e, de mi, sok ismerősünk, és a fórumokat olvasva mások is kaptak el a nyaralás alatt hányós, hasmenéses vírust.

A vendéglátást még tanulni kell

Egyrészt nagyon hiányzik az angol nyelvtudás. Mivel főként albánok nyaralnak itt, gondolom nem érzik ennek szükségét, de albánul nem beszélő turistaként nem kis meló volt elmagyarázni, mit is értek vegyes haltál alatt. Étteremből viszonylag bő a kínálat, de a választék elég egysíkú: sültek, halak, pizza, tészta. Csalódás volt az is, hogy a tenger tövében fekvő étteremben fagyasztott kagylót és rákot szolgáltak fel, arról nem is beszélve, hogy a pincér szemrebbenés nélkül megpróbált 1000 lekkel (kb ugyanannyi dinárral) kevesebbet visszaadni, amikor pedig ezt számon kértük, gúnyosan odadobta a hiányzó bankjegyet.

Összességében ez is egy remek nyaralás volt. Különösen a kristálytiszta, kék tenger, a gyönyörű kilátás és a hangulatos központ fogott meg minket. A tömeg, a szemét és a szemtelen pincérek okozta kellemetlenségek felett pedig igyekeztünk szemet hunyni. De a tavalyi csupa jó tapasztalat most kapott egy szürkébb árnyalatot, így a jövő évi albániai nyaralásunk még erősen kérdőjeles.