Télűzés Székelykevén
A Dél-Bánátban élő katolikus bolgárok, a paltyánok körében még mindig élnek a régi hagyományok. A székelykevei Márton Petronella nagy tűz gyújtásával köszönti és ünnepli a tavaszt beköszöntét: „Ha azt nézzük, hogy Székelykevén most már nagyon kevés, néhányan tartsák, én hű maradtam az én tradíciómhoz, nekem, most paltyánul mondom, bábó és dédóval melegítettem baba Mártát, aztán tátival és mámival.”
A régi népszokások felelevenítésében nem csak a bolgár származású székelykeveiek, de a szomszédságukban élő magyarok is részt vesznek. Gáspár Erzsébet minden évben megünnepli a szomszédjában a télűzést: „Mi itt szomszédunk vagyunk 50 éve és 50 éve minden évbe egyedüliek vagyunk lehet, egy pár kivételével aki mindig itt van és úgy, ahogy becsülöm a magyar kultúrát, a magyar hagyományokat, mert egy normális ember vagyok, tehát azt jelenti, hogy ha becsülöm a sajátomat, akkor becsülöm a másik nemzetiséget.”
A faluban számos paltyán-magyar vegyes házasság köttetett, ez miatt mára már kevesen beszélik a paltyán nyelvet.
Márton Petronella, Székelykeve: „Elhatároztam, hogy majd írok egy verset, amelyet azoknak is el fogok szavalni, akik még nem hallották ezt a nyelvet.”
Székelykevén felbecsülhetetlen értéknek számít a lakosság szellemi öröksége, a tájszólásos, a kitűnő állapotban megőrzött székely nyelvezet és a jellegzetes népszokások.
