Toxikoma - Szabó Győző és Csernus doki a szabadkai filmvásznon
A Toxikoma 2021-ben készült. Alapja a közismert magyarországi színész, Szabó Győző azonos című önéletrajzi írása. Maga a történet nagyjából 20 évvel ezelőtt játszódik, amikor a fiatal és felkapott színész és celeb szembesül azzal, hogy ha nem kezeli kábítószer-függőségét, búcsút mondhat a családjának, a karrierjének és jó eséllyel az életének is. Az akkoriban szintén nagy celebnek számító Csernus Imréhez kerül, akinek pszichiátriai módszerei komoly próbára teszik. A film a két férfi harcáról szól, melyet egymással és önmagukkal is vívnak. Szabó Győzőt a vajdasági származású Molnár Áron játssza, Csernus doktort pedig Bányai Kelemen Barna. A szabadkai közönség szerdán láthatta a filmet, az Európai Filmek Palicsi Fesztiváljának részeként. Az eseményen megjelent a rendező, Herendi Gábor is, aki válaszolt a nézők kérdéseire, és azt is elárulta, hogyan lett ő tudtán és akaratán kívül is az egész történet megalkotója.
„Szabó Győzőről akkoriban senki nem tudta, hogy heroinista. Ekkor jöttem be a képbe: az első nagyjátékfilmem (Valami Amerika, 2001.) akartam forgatni, melynek főszereplője Szabó Győző lett volna. Ki kellett kérnem őt a színháztól, ahol dolgozott. A színházigazgató viszont azt mondta nekem, csak akkor adja ki Győzőt, ha elmegy arra az elvonóra, amit már harmadik éve halogat. Kicsit kétségbe estem, hogy két hét múlva forgatunk, és nincs főszereplőm. Felhívtam Csernus doktort, és megkérdeztem: az elvonó után tud-e majd nekem dolgozni a Győző, hiszen minden nap lesznek forgatások. A doktor akkor azt mondta: higgyem el, az életét mentjük meg azzal, ha az elvonó után munka várja. Hittem neki, átszerveztük a forgatást, Győző jeleneteit utólag forgattuk le. Azóta teljesen tiszta.”
Szabó Győző ebben az időben írta meg könyvét, melyben megfogalmazta harcát a kábítószer-függőséggel. Ez a könyv lett a film alapja.
„Mivel ez egy húszéves történet, Győző nem játszhatta saját magát, furcsa lett volna, ha ötvenévesen játssza a harmincéves önmagát. Persze sokat segített a munkában. Ő tanította meg például Áront a belövés technikájára. Az nyugtatott meg, hogy nagyon elérzékenyült bizonyos jeleneteknél, ráismert a helyszínekre. A filmben látható drogtanyát is ő írta le, hogy hogy néz ki, utána pedig amikor meglátta a díszletet, azt mondta, nagyon hiteles, nagyon stimmel, úgy áll minden, ahogy az volt. Rendkívül fontos volt számára a hitelesség.”
Csernus Imrét, a vajdasági származású pszichiátert mindenki jól ismeri, főleg az egyedi, kíméletlen, beszólogatós stílusát. A film közönségét az is érdekelte, mit szólt a doktor az elkészült alkotáshoz.
„Csernus doktor már nem olyan kemény, mint régen volt, elvonultan él, nyitott egy kávézót, és a magyar női kézilabda-válogatottal dolgozik. Nem nagyon űzi már a pszichológiát. Alaposan elolvasta a forgatókönyvet, nehogy valami hiba legyen benne. A filmben az egyetlen fikciós rész a hozzá kötődő szerelmi szál, de neki nagyon tetszett ez a dolog, nem volt ellene semmi kifogása. Az is fikció, hogy kirúgták őt a kórházból a Győzővel való konfliktusa miatt, a dramaturgia miatt döntöttünk így. Bár tény, hogy mindig feszegették a határokat.”
A drogos képzelgések képi megjelenítésével már sok rendező megpróbálkozott. Herendi Gábor elmondta, nem görcsölt rá erre, nincs túl sok vizuális dolog a filmben. A natúr és erőszakos megjelenítés viszont szándékos. Feladatának érezte, hogy a film üzenjen a fiataloknak: bár a kábítószer tényleg elképesztő élményt ad, és ezt Győző is sokszor megerősítette, mégis tönkreteszi az embert, és "beledöglik", aki használja.
