102 éve döntöttek Bácska, Bánát és Baranya jövőjéről
Az újvidéki nagy nemzetgyűlésre két héttel az első világháború befejezése után került sor.
Goran Maksimović, az 1912. és 1920. közötti szerbiai harcosok leszármazottai egyesületének elnöke: „Ez az esemény egy sok halállal járó, nagy háború koronája volt, de ugyanakkor az ezen és más területeken élő szerbek több évszázados vágya is volt az egyesülés és a közös állam iránt.”
A koszorúzáson a bunyevácok szerepvállalását is hangsúlyozták.
Mirko Bajić, a Bunyevác Nemzeti Tanács alelnöke: „Történelmi tény, hogy a bunyevácok felbecsülhetetlen hozzájárulást adtak a mai Vajdaság területének az akkori Szerb Királysághoz való csatolásához 1918-ban. Sajnos el kell mondanom, hogy azután, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság létrehozásával a bunyevácok veszítettek a nemzeti identitásukból.”
Egy nappal az újvidéki gyűlés előtt a rumai nagy népgyűlésen megszavazták Szerémségnek a Szerb Királysághoz csatolását.
Miloš Vučević, Újvidék polgármestere: „Őrizzük ezt a politikát, ápolva a különféleségeinket. Nem vitatjuk és nem kérdőjelezzük meg a nemzeti és állami egységet. Természetes, hogy vannak különböző régiók, természetes, hogy vannak különböző népek, kultúrák, nyelvek és vallások, de ez mind egy olyan sokszínűséget alkot, amely népi és állami egységhez vezet.”
A járványügyi helyzet miatt elhalasztották a nagyobb ünnepséget, valamint a tartományi elismeréseket is egy másik alkalommal adják át.